elmosolyodott, és spanyolul szólalt meg: - Ha meghaltam, a szobámban három napon át
higanyt hevítsetek. - Arcadio ezt elmesélte José Arcadio Buendíának, aki megpróbált bővebb
magyarázatot kapni, de csak ennyit tudott kiszedni az öregből: - Sikerült halhatatlanná
válnom. - Amikor Melchiades lehelete már egészen bűzössé vált, Arcadio minden csütörtök
reggel kivitte a folyóra fürdeni. Állapota mintha javult volna. Levetette a ruháit, a fiúkkal
együtt bement a vízbe, és titokzatos tájékozódási ösztönével sikerült elkerülnie a mély és
veszélyes helyeket. - Vízből lettünk - mondta egyszer. Így telt el sok idő anélkül, hogy a
házban bárki is látta volna, kivéve azt az estét, amikor megható erőfeszítéssel próbálta
összeszerelni a gépzongorát, s azokat a reggeleket, amikor Arcadio társaságában a folyóra
ment, hóna alatt egy törülközőbe csavart, kivájt tökkel, benne a vajpálma szappannal. Egy
csütörtök reggel Aureliano hallotta, hogy az öreg indulás előtt ezt mondja: - Láztól pusztultam
el a szingapúri fövenyen. - Aznap rossz helyen ment be a vízbe, és csak másnap reggel
akadtak rá, kilométerekkel lejjebb; zátonyra futott egy csillogó öbölben, s egy magányos
keselyű ült a hasán. Hiába tiltakozott felháborodottan Ursula, aki keservesebben megsiratta,
mint a saját apját, José Arcadio Buendía nem engedte, hogy eltemessék. - Ő halhatatlan -
mondta, és azt is elárulta, hogy miként kell feltámasztani. Előkerítette az elhagyott athanort,
és higanyt hevített egy tégelyben a holttest mellett, amelyet lassacskán kék buborékok
kezdtek belepni. Don Apolinar Moscote bátorkodott figyelmeztetni, hogy a vízbe fúlt ember
temetetlen hullája veszélyezteti a közegészséget. - Semmi ok az aggodalomra, tekintve, hogy
él - felelte José Arcadio Buendía, aki hetvenkét órán át hevítette a higanyt: a holttest ekkor
már szederjes tenyészetté kezdett bomlani, és enyhe sistergése bűzös párával itatta át a házat.
Csak ekkor engedte meg, hogy eltemessék, de nem ám akárhogyan, hanem azzal a pompával,
amely Macondo legnagyobb jótevőjét megillette. Ez volt az első és legnagyobb temetés, amit
a faluban valaha is láttak: csak a Mama Grande halotti karneválja tett túl rajta majd egy
évszázaddal később. Melchiadest a temetőnek kijelölt terület közepén fektették sírjába, a
sírkőre pedig rávésték az egyetlen adatot, amit tudtak róla: Melchiades. Megtartották a
halottvirrasztást is, mind a kilenc éjszakán át. A kávézgató, adomázó és kártyázgató
sokaságban, amely a kertben összegyűlt, Amaranta szerét ejtette, hogy szerelmet valljon
Pietro Crespinek, aki néhány héttel azelőtt tartotta meg Rebecával a kézfogót, és most egy
üzlet megnyitására készült: hangszereket és felhúzható játékokat kívánt árusítani abban az
utcában, ahol az arabok tengődtek (ők hozták annak idején azt a sok kacatot, cserébe a
papagájokért), s amelyet a falu népe a Törökök utcájának nevezett. Az olasz, akinek feje
brillantintól csillogó fürtjeivel minden nőből ellenállhatatlanul sóhajokat fakasztott, úgy
kezelte Amarantát, mint egy szeszélyes kislányt, akit nem kell túl komolyan venni.
- Van egy öcsém - mondta. - Ő is idejön, és beáll mellém az üzletbe.
Amaranta, akinek ez a kijelentés az arcába kergette a vért, maró gyűlölettel közölte, hogy
nővére házasságát minden módon meg fogja akadályozni: ha kell, saját holttestét fekteti a
küszöbre. A fenyegetés drámaisága annyira hatott az olaszra, hogy nem bírta magában tartani,
és elmesélte Rebecának. Így történt, hogy Amaranta elutazása, amelyet Ursula elfoglaltsága
miatt egyre húztak-halogattak, alig egy héten belül megvalósult. Amaranta nem ellenkezett,
de amikor búcsúzóul megcsókolta Rebecát, a fülébe súgta: - Ne éld bele magad. Vihetnek a világ végére, onnan is megakadályozom a házasságodat:
ha másként nem, hát megöllek.
Ursula távollététől és Melchiades láthatatlan jelenlététől - mert továbbra is némán
bolyongott a szobákban - a ház hatalmasnak és üresnek érződött. A háztartásnak Rebeca
viselte gondját, a sütödének pedig az indián szolgáló. Esténként, amikor egy üde
levendulaillat-felhő nyomában beállított Pietro Crespi, aki minden alkalommal egy-egy újabb
játékot hozott ajándékba, menyasszonya a nagyszobában fogadta, nyitott ajtók és ablakok
mellett, hogy a gyanúnak még az árnyékát is elkerülje. Felesleges volt az elővigyázatosság,
mert az olasz olyan tisztességtudóan viselkedett, hogy még a kezéhez sem ért a lánynak, akit