- Ugyan, ugyan, Aurelito - mondta -, ha liberális lennél, hiába volnál a vejem, nem
láthattad volna a cédulák kicserélését.
Valóban nem a választások eredménye okozott felháborodást a faluban, hanem az, hogy a
katonák nem adták vissza a fegyvereket. Az asszonyok Aurelianóhoz fordultak, hogy járja ki
apósánál a konyhakések visszaszolgáltatását. Don Apolinar Moscote szigorú titoktartás
mellett közölte, hogy a katonák magukkal vitték az elkobzott fegyvereket annak
bizonyságául, hogy a liberálisok háborúra készülnek. E cinikus szavak megrendítették
Aurelianót. Nem szólt semmit, de egy este, amikor Gerineldo Márquez, Magnífico Visbal és
más barátai, a konyhakések ügyét tárgyalva, megkérdezték tőle, hogy liberális-e vagy
konzervatív, habozás nélkül válaszolt: - Ha lenni kell valaminek, hát liberális lennék - mondta -, mert a konzervatívok
szélhámosok.
Másnap, barátai ösztönzésére, felkereste Alirio Noguera doktort, s azt kellett mondania,
hogy beteg a mája. A mondat valódi jelentéséről nem volt tudomása. Alirio Noguera doktor
egy-két éve érkezett Macondóba egy ízetlen pirulákkal megtöltött gyógyszeres ládával és egy
orvosi cégérrel, amelyen ez a kevéssé meggyőző felirat állt: Húzd ki a szeget, vagy verd ki egy
másikkal. De valójában sarlatán volt. A névtelen orvos ártatlan mezében egy terrorista
rejtőzött, aki hosszú szárú saruban járt, hogy eltakarja bokáján az ötévi kalodafogságból
maradt sebhelyeket. Az első federalista felkelés alatt került börtönbe, s végül sikerült
Curacaóba szöknie, olyan öltözékben, amelyet a világon a legjobban utált: reverendában.
Hosszú száműzetése után a Karib-tenger valamennyi partjáról Curacaóba menekült foglyok
eltúlzott hírein felbuzdulva, egy csempészbárkára szállt, és Riohachában kötött ki porcukor-
piruláival s üvegcséivel meg a lipcsei egyetem - saját kezűleg hamisított - diplomájával. De
akkorát kellett csalódnia, hogy sírva fakadt. Az a federalista hév, amelynek a száműzöttek hite
szerint csak egy kis szikra kellett, mint a puskapornak, homályos választási ábrándokban
foszlott szét. Az álhomeopata, elcsüggedve a kudarctól, csak egy nyugodalmas helyet
keresett, ahol majd öreg napjait eltöltheti, és Macondóban húzódott meg. A főtéren bérelt egy
kis szobát, s már évek óta itt élt a felhalmozódott üres üvegcsék közt, a reménytelen
betegekből, akik mindenféle sikertelen próbálkozások után végül is a cukorpiruláktól várták a
megváltást. Felforgató ösztönei békésen szunnyadtak mindaddig, amíg don Apolinar Moscote
csak amolyan címzetes méltóság volt. Idejét kitöltötte az emlékezés meg az asztma elleni
küzdelem. A közelgő választások adták a kezébe azt a szálat, amely elvezette a szervezkedés
gombolyagához. Kapcsolatba lépett a falu politikai ismeretekben szegény ifjúságával, és
titokban bujtogatni kezdte őket. Az urnában talált temérdek piros cédula is, amelyet don
Apolinar Moscote az ifjúság újdonságszeretetének tulajdonított, az ő tervét szolgálta: minden
tanítványát szavazásra bírta, így akarta meggyőzni őket arról, hogy a választás csak komédia. - Csak az erőszak vezet eredményre - mondta. Aureliano legtöbb barátja lelkesen vallotta,
hogy el kell söpörni a konzervatívok uralmát, de egyikük sem merte beavatni a terveikbe,
nemcsak a corregidorhoz fűződő szoros kapcsolata, hanem magányos és visszahúzódó
természete miatt sem. Azt is tudták, hogy apósa tanácsa alapján a kékekre szavazott. Végül is
a véletlen műve volt, hogy politikai érzelmei kiderültek, és merő kíváncsiságból támadt az a
hóbortja, hogy nem létező panaszával felkeresse a doktort. A kámfor- és pókhálószagú
lyukban egy sípoló tüdejű lény fogadta, aki olyan volt, mint valamiféle poros iguána. A
doktor semmit sem kérdezett, rögtön az ablakhoz vitte, és lehúzta a szemhéját. - Nem itt fáj -
mondta Aureliano, ahogyan kioktatták. Ujjával a mája felé bökött, és így szólt: - Hanem itt,
de úgy, hogy aludni sem tudok. - Noguera doktor, azzal az ürüggyel, hogy nagyon odasüt a
nap, behajtotta az ablakot, és köntörfalazás nélkül elmagyarázta, hogy a konzervatívok
meggyilkolása miért hazafias kötelesség. Aureliano napokon át egy gyógyszeres üvegcsét
hordott az inge zsebében. Kétóránként elővette, kiszórt a tenyerébe három pirulát, a szájába
vette, és lassan elszopogatta. Don Apolinar Moscote ugratta, amiért hisz a homeopátiában, de
blacktrush
(BlackTrush)
#1