az összeesküvők társuknak tekintették. Az összeesküvésben majdnem minden falualapító
gyermeke részt vett, bár senki sem tudta pontosan, hogy miből is áll a saját maguk által
tervezett akció. S amikor a doktor egy napon felfedte előtte a titkot, Aureliano azonnal
kilépett az összeesküvésből. Bár akkor már neki is az volt a nézete, hogy haladéktalanul el
kell söpörni a konzervatívok uralmát, a terv hallatán iszonyatot érzett. Noguera doktor a
merényletek fanatikus híve volt. Módszere arra szorítkozott, hogy összehangolt egyéni
akciókkal akarta az egész országban egy csapásra kiirtani a rendszer valamennyi
funkcionáriusát és családtagjaikat, elsősorban a gyermekeiket, hogy írmagja se maradjon a
konzervativizmusnak. Don Apolinar Moscote feleségével és hat lányával együtt
természetesen rajta volt a listán.
- Maga se nem liberális, se nem más - mondta Aureliano higgadtan. - Maga egy
közönséges mészáros. - Ha így állunk - felelte a doktor hasonló nyugalommal -, add vissza az üvegcsét. Többé
nincs rá szükséged.
Aureliano csak fél év múlva tudta meg, hogy a doktor lemondott róla mint
cselekvésképtelen, reménytelenül szentimentális, passzív és szembeszökően magányos alkatú
emberről. Az összeesküvők, attól félve, hogy feljelenti őket, szemmel tartották. Aureliano
megnyugtatta őket: hallgatni fog, de ha eszükbe jutna, hogy egy éjjel a Moscote család életére
törjenek, előbb ővele kell megküzdeniük a ház kapujában. Ezt olyan elszántan mondta, hogy a
tervet meghatározatlan időre elhalasztották. Ezekben a napokban kérdezte meg Ursula, mi a
véleménye Pietro Crespi és Amaranta házasságáról, s ő azt felelte, hogy nem olyan időket
élnek, amikor esküvőre lehet gondolni. Akkor már egy hete az inge alatt hordott egy őskori
pisztolyt, és figyelte a barátait. Délutánonként kávézni járt José Arcadióhoz és Rebecához,
akik közben nekifogtak a ház bebútorozásának, este héttől pedig apósával dominózott. Délben
az ebédnél Arcadióval diskurált, aki hatalmas termetű ifjúvá nőtt, s akit a közelgő háború
egyre nagyobb izgalomba hozott. A liberális láz az iskolában ragadt rá, ahol tanítványai
részben nála is idősebbek voltak, más részük pedig még alig gügyögött. Azt tervezték, hogy
agyonlövik Nicanor atyát, a templomból iskolát csinálnak, és bevezetik a szabad szerelmet.
Aureliano igyekezett csillapítani Arcadio hevét. Hallgatásra és óvatosságra intette. Arcadio
süket volt e nyugodt érveléssel és reális megfontolással szemben, és mások füle hallatára
gyenge jellemű embernek nevezte. Aureliano várt. Végül, december elején, Ursula feldúltan
berontott a műhelybe: - Kitört a háború!
A háború ekkor már három hónapja tartott. Az egész országban hadiállapot uralkodott.
Don Apolinar Moscote volt az egyetlen ember, aki annak idején értesült róla, de még a
feleségének sem árulta el, amíg meg nem érkezett a hadsereg egyik osztaga, hogy
rajtaütésszerűen elfoglalja a falut. Napkelte előtt, zajtalanul érkeztek két, ökör vontatta
tüzérségi ágyúval, és az iskolában ütöttek tanyát. Délután hattól kijárási tilalmat rendeltek el.
Minden házat átkutattak, ezúttal sokkal kíméletlenebbül, s még a földművelési szerszámokat
is elkobozták. Noguera doktort kivonszolták a házából a főtérre, odakötötték egy fához, és
minden bírósági teketória nélkül főbe lőtték. Nicanor atya csodás levegőbe emelkedésével
próbált hatni a fegyveres erőkre, de egy katona puskatussal fejbe verte. A liberális felbuzdulás
csöndes rettegéssé némult. Aureliano sápadtan és szótlanul dominózott tovább az apósával.
Látta, hogy don Apolinar Moscote, bár jelenleg a helység polgári és katonai parancsnoka volt,
ismét díszfigura lett. A hatalom az osztag kapitányának kezében volt, aki a közbiztonság
védelmében minden reggel rendkívüli sarcot vetett ki. Egy asszonyt, akit veszett kutya
harapott meg, a kapitány négy katonája elhurcolt a családja köréből, s a nyílt utcán
puskatussal agyonverték. Egy vasárnapon, két héttel a megszállás után, Aureliano megjelent
Gerineldo Márquez házában, és szokásos mértékletességével csak egy csésze kávét kért cukor
nélkül. Amikor egyedül maradtak a konyhában, Aureliano tőle még soha nem látott eréllyel