Gabriel García Márquez - Száz év magány

mértéket vett róla a koporsóhoz, az ablakon át látták, hogy apró, sárga virágok hullnak sűrűn
az égből. Egész éjjel záporoztak csendesen a falura, beborították a háztetőket, eltorlaszolták a
kapukat, és megfullasztották a szabad ég alatt alvó jószágot. Annyi virág hullt az égből, hogy
reggelre vastag szőnyeg lepte be az utcákat - lapáttal és gereblyével kellett eltakarítani, hogy a
temetési menet elvonulhasson.