roskadozva, Amaranta bezárkózott a szobájába, hogy megsirassa haláláig tartó magányát,
miután állhatatos kérőjét végleg kikosarazta:
- Felejtsük el egymást mindörökre - mondta - , öregek vagyunk már hozzá.
Gerineldo Márquez ezredes aznap este távíróhívást kapott Aureliano Buendíától.
Szokványos érintkezés volt, nem kavarta fel a háború állóvizét. Amikor a beszélgetés végéhez
értek, Gerineldo Márquez ezredes kinézett a néptelen utcákra, a mandulafákon csillogó
vízcseppekre, és úgy érezte, hogy megfojtja a magány.
„Aureliano - kopogtatta szomorúan - , Macondóban esik.”
A vonalban hosszú szünet támadt. Aztán a vevőkészülék hirtelen megugrott, és ontani
kezdte Aureliano Buendía ezredes kíméletlen jeleit.
„Gerineldo, elment az eszed? - kérdezték a jelek. - Augusztus van: mért ne esne?”
Olyan régóta nem találkoztak, hogy Gerineldo Márquez elcsodálkozott e nyers válaszon.
De két hónapra rá, amikor Aureliano Buendía ezredes megérkezett Macondóba, barátja
csodálkozása döbbenetre változott. Még Ursula is elámult rajta, hogy fia mennyire
kicserélődött. Nagy csendben, kíséret nélkül érkezett, s a hőség ellenére állig beburkolózott a
köpenyébe; vele jött három szeretője, akiket egy közös házba szállásolt be, s ő maga is ott
töltötte idejének javát, végignyúlva a függőágyban. A táviratokat, amelyek jelentéktelen
hadműveletekről tájékoztatták, épp csak hogy átfutotta. Gerineldo Márquez ezredes egy ízben
utasítást kért tőle egy határ menti helység kiürítésére, amely már-már nemzetközi
bonyodalom szülőanyja lett. - Ne zavarj minden aprósággal - förmedt rá Aureliano Buendía ezredes. - Fordulj a
Mennyei Gondviseléshez.
Ez a háborúnak talán a legválságosabb időszakában történt. A liberális földbirtokosok, akik
kezdetben támogatták a forradalmat, titokban szövetségre léptek a konzervatív
földbirtokosokkal, hogy megakadályozzák a telekkönyvek felülvizsgálatát. A száműzetésben
levő politikusok, akik a háború tüzén próbálták megsütni a pecsenyéjüket, nyilvánosan
elítélték Aureliano Buendía ezredes drasztikus lépéseit, de úgy látszott, hogy az ezredest még
ez a szakítás sem hozza ki a sodrából. Több mint ötkötetnyi versét sem vette elő a ládából,
ahol elfeledve hevertek. Esténként vagy sziesztaidőben ágyába hívta valamelyik szeretőjét,
gyors kielégülést kapott tőle, aztán úgy aludt, mint akit fejbe vertek, s álmában legkisebb jelét
sem mutatta a nyugtalanságnak. Ekkor még csak ő tudta, hogy kótyagos szíve örök
bizonytalanságra ítéltetett. Kezdetben, a dicső visszatéréstől és a valószínűtlen győzelmektől
megrészegülten, elbűvölve nézett alá a nagyság mélységeibe. Boldoggá tette az a tudat, hogy
odakerült Marlborough herceg mellé, akit a hadi művészetekben nagymesterének tekintett, s
akinek prémekkel és tigriskarmokkal díszített öltözéke a felnőttekben tiszteletet, a
gyermekekben pedig rémületet keltett. Ekkor határozta el, hogy senki emberfia nem mehet
három méternél közelebb hozzá, még Ursula sem. A krétakör közepéből, melyet
szárnysegédei, amerre csak járt, mindenütt meghúztak körülötte, s amelybe egyedül ő
léphetett be, kurta és megfellebbezhetetlen utasításokkal döntötte el a világ sorsát. Amikor
Moncada tábornok kivégzése után első ízben Manauréba érkezett, az volt az első dolga, hogy
teljesítse áldozata utolsó kívánságát; a tábornok özvegye átvette tőle a szemüveget, az érmet,
az órát és a gyűrűt, de nem engedte be a házába. - Ezredes úr, ide nem léphet be - mondta. - A háborújában maga az úr, de az én házamban
én vagyok az úr.
Aureliano Buendía ezredesen nyoma sem látszott a haragnak, de a lelke csak akkor
könnyebbült meg, amikor testőrsége kifosztotta és felgyújtotta az özvegy házát. - Aureliano,
vigyázz a szívedre - intette Gerineldo Márquez ezredes. - Rothadóban vagy, pedig még élsz. -
Aureliano Buendía ekkoriban hívta másodszor gyűlésbe a felkelő hadak vezéreit. Volt köztük
mindenféle szerzet: idealisták, karrieristák, kalandorok, keserű lecsúszottak és közönséges
bűnözők. Egyikük, a konzervatív párt hajdani funkcionáriusa, azért menekült a felkelők közé,