Gabriel García Márquez - Száz év magány

gardénia, a levendulaillat, és hervadt szíve mélyén kivirágzott valami makulátlan harag,
letisztulva az időben. Ursula egy délután, amikor a szalont takarította, segítséget kért a ház
előtt strázsáló katonáktól. Az őrség ifjú parancsnoka megadta az engedélyt. Ursula ezután
egyre újabb feladatokat bízott rájuk. Ennivalót, ruhát-cipőt adott nekik, írni-olvasni tanította
őket. Később, amikor a kormány felfüggesztette az őrizetet, egyikük ott maradt a házban, és
éveken át szolgálta Ursulát. Újév napjának hajnalán az őrség ifjú kapitánya a szép Remedios
közönyétől eszét vesztve, holtan esett össze a lány ablaka alatt.