Évekkel később, a halálos ágyán Második Aurelianónak eszébe jutott az az esős júniusi
délután, amikor bement a hálószobába, hogy megismerkedjék első fiával. Noha bágyadt,
pityeri gyerek volt, és semmiféle Buendía-vonás nem látszott rajta, kétszer sem kellett
meggondolnia, hogy milyen névre keresztelje.
- José Arcadio lesz a neve - mondta.
Fernanda del Capio, a szép nő, akit az előző évben vett feleségül, egyetértett vele. Ursula
viszont nem tudta leplezni homályos rossz érzését. A nevek makacs ismétlődése a család
hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít. Míg az Aurelianók
zárkózottak, de éles eszűek voltak, a José Arcadiók lobbanékonyak és vállalkozó kedvűek, de
a végzet jegyét viselték magukon. Csak Második José Arcadiót és Második Aurelianót nem
lehetett sehová besorolni. Gyermekkorukban olyan egyformák és csintalanok voltak, hogy
még Irgalmas Szent Zsófia sem tudta megkülönböztetni őket. Amaranta a keresztelő napján
karpereceket adott rájuk, kinek-kinek a nevével, és különböző színű ruhákba öltöztette őket,
még a kezdőbetűiket is rávarrva, de amikor iskolások lettek, kitalálták, hogy ruhát és karkötőt
cserélnek, sőt, ki-ki a saját nevén szólítja a másikat. Melchor Escalona, a tanító, aki Második
José Arcadiót a zöld ingéről szokta megismerni, végképp elvesztette a talajt a lába alól,
amikor meglátta, hogy a karkötőjén Második Aureliano neve áll, de mégis a másik mondja
magát Második Aurelianónak, noha fehér ing van rajta, a karkötőjén pedig Második José
Arcadio neve. Azóta nem lehetett biztosan tudni, hogy ki kicsoda. Később, amikor pedig
nagyobbra nőttek már, és az élet különbözőre faragta őket, Ursula még mindig azon
töprengett, vajon ők maguk nem tévedtek-e el valahol a megtévesztő játék szövevényében, és
nem cserélődtek-e ki örökre. A kamaszkor kezdetéig olyanok voltak, mint két szinkron
gépezet. Egyszerre ébredtek, egyszerre végezték a szükségüket, egyformán betegedtek meg,
és egyforma álmaik voltak. Otthon mindenki azt hitte, hogy az ikrek csak a többiek
megtévesztése végett utánozzák egymást, és senki sem jött rá a valóságra, míg egyszer
Irgalmas Szent Zsófia egy pohár limonádét adott az egyiknek, de mielőtt még lenyelte volna
az első kortyot, a másik már megszólalt, hogy nincs benne cukor. Irgalmas Szent Zsófia, aki
csakugyan kifelejtette a cukrot a limonádéból, beszámolt az esetről Ursulának. - Mind ilyenek - mondta Ursula, egy csöppet sem meglepődve. - Született bolondok. - Az idő végleg
összekavart mindent. Egyikük, aki a megtévesztő játékok után Második Aureliano maradt,
olyan hatalmassá nőtt, mint a nagyapja, a fivére pedig, aki Második José Arcadio maradt,
olyan szikár lett, mint az ezredes, s csupán a magány családi bélyege volt közös rajtuk. Ursula
talán éppen az alkatoknak, neveknek és jellemeknek ebből a kereszteződéséből gyanította,
hogy a kártya már kiskoruk óta össze van keverve.
A kettőjük közti döntő különbség a háború kellős közepén mutatkozott meg, amikor
Második José Arcadio arra kérte Gerineldo Márquez ezredest, hogy vigye el egy kivégzésre.
Kívánsága Ursula tiltakozása ellenére teljesült. Második Aureliano viszont a kivégzés
megtekintésének puszta gondolatába is belereszketett. Otthon érezte magát a legjobban.
Tizenkét éves korában megkérdezte Ursulát, hogy mi van a bezárt kamrában. - Papírok -
felelte Ursula. - Melchiades könyvei meg azok a furcsaságok, amiket élete utolsó éveiben
összeírogatott. - Ursula válasza nem nyugtatta meg, inkább fokozta a kíváncsiságát. Addig
könyörgött, s olyan buzgón fogadkozott, hogy semmiben sem tesz kárt, hogy Ursula végül is
odaadta neki a kulcsokat. Amióta Melchiades holttestét kivitték, senki sem lépett be a
kamrába, s az ajtóra lakatot raktak, amit egészen egybehegesztett a rozsda. De amikor
Második Aureliano kinyitotta az ablakokat, otthonosan áradt be a fény, mintha megszokta
volna, hogy naponta megvilágítsa a kamrát, egy szemernyi por vagy pókháló sem látszott,
rend volt és tisztaság, nagyobb rend és tisztaság, mint a temetés napján, a tintatartóban nem
száradt ki a tinta, a fémek csillogását nem tompította el az oxidáció, s az athanorban,