A hollywoodi filmprodukciók és a különböző streaming szolgáltatók saját gyártású filmjei és
sorozatai ma már a nyugati világ minden háztartásába eljutnak, így ezúton lehet
legegyszerűbben megváltoztatni a társadalom percepcióját bizonyos kérdéseben.
Vegyük példaként a családok bemutatását: sokáig teljesen természetes és magától
értetődő volt, hogy egy filmben szereplő család édesapából, édesanyából és
gyermekeikből áll.
Mára eljutottunk oda, hogy szinte minden alkotásban szerepeltetni kell egy
homoszexuális párt és örökbefogadott, lehetőleg tőlük eltérő etnikumú gyermeküket,
mint a Modern család című sorozatban. Maga a cím is azt sugallja, hogy ez a modern, ezt a
példát kell követni.
A filmekben szinte kötelező beépíteni olyan közhelyeket, mint a maradi, konzervatív,
meg nem értő szülő, a kereszténység támadása, illetve a történet előrehaladása
szempontjából teljesen jelentéktelen homoszexuális szál.
A közönség pedig szivacsként szívja magába a korszellemnek megfelelő, a naiv néző
számára fel sem tűnő ideológiai agymosást.
A cél a nyugati kultúra alapjainak felülírása, a kulturális és erkölcsi alapvetések
megingatása és lebontása, a homoszexualitás, a szexuális szabadosság és egyes
devianciák (drogfogyasztás, mértéktelen alkoholfogyasztás stb.) iránti érzékenyítés.
A média, a filmipar és a popkultúra kiváló platform az új „ige” terjesztésére, és olyan
magatartások és ötletek normalizálására, amelyeket hagyományosan abnormálisnak
tartottak az emberek. A folyamat általában az amerikai társadalomban és kultúrában
kezdődik, mintegy az amerikai közönséget kísérleti nyúlként használva, hogy aztán onnan a
globalizációnak „köszönhetően” átszivárogjon a világ más tájaira is.
A progresszió hollywoodi követei a sztárok, celebek, akikre sajnos sokan szinte
félistenekként tekintenek, ami kiváló lehetőséget teremt nekik a baloldali propaganda
terjesztésére zenéiken és filmjeiken keresztül. Így válnak a kulturális marxizmus
szócsöveivé, milliónyi fiatal pedig rajongásból vakon követi őket.
Az USA-ban miután a homoszexuális házasságot már elérték és „kipipálhatják” a
listáról, most a transzneműség elfogadtatása a következő állomás, de szépen lassan,
ahogy az kulturális marxistákhoz illik, elkezdték a pedofília normalizálását is.
Nagy vihart kavart a francia készítésű „Cukorfalatok” (Cuties) című film, amely 11 éves
kislányokról szól, akik egy tánccsoportot alkotva finoman szólva provokatív
táncmozdulatokkal akarnak megnyerni egy versenyt.
A filmet a Netflix sugározza, közleményük szerint az egy társadalmi kritika a gyermekek
szexualizációja ellen. Ha valóban ez az üzenet, amit közvetíteni szerettek volna, akkor
valószínűleg nem a legjobb módot választották erre, a film ugyanis hosszasan mutatja az,
ahogy a gyereklányok sztriptízbárba illő mozdulatokkal vonaglanak a színpadon. A „mű”
egyébként a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat.