Ez a verseny időnként retorikai jellegű, lehetővé téve a vezetők számára, hogy a civilizáció
nyelvét és narratíváit használják anélkül, hogy ragaszkodniuk kellene Huntington
forgatókönyvéhez vagy az általa megjósolt, némileg leegyszerűsítő megosztottsághoz. (Az
ortodox Oroszország az ortodox Ukrajnával áll háborúban, nem pedig a muszlim
Törökországgal.)
Donald Trumpot a 2020-as GOP-konvención úgy mutatták be, mint
„a nyugati civilizáció testőrét”.
● A Kreml vezetése kidolgozta az Oroszországról, mint „civilizációs államról” szóló
elképzelést és ezt a kifejezést arra használja, hogy igazolja a Fehéroroszország
uralmára és Ukrajna leigázására irányuló erőfeszítéseit.
● A 2024-es demokrácia-csúcstalálkozón Modi a demokráciát „az indiai civilizáció
éltető elemeként” jellemezte.
● Egy 2020-as beszédében Erdogan kijelentette, hogy „a mi civilizációnk a hódításé”.
● A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett 2023-as beszédében Hszi Csin-
ping kínai vezető a kínai civilizáció eredetéről szóló nemzeti kutatási projekt erényeit
dicsérte, amelyet „az egyetlen nagy, megszakítás nélküli civilizációnak nevezett, amely a mai
napig állami formában fennáll”.
Az elkövetkező években az, hogy ezek a vezetők milyen rendet alakítanak ki, nagyban
függ majd Trump második ciklusától.
Végül is az USA vezette rend volt az, amely a hidegháborút követően ösztönözte a
nemzetek feletti struktúrák kialakulását. Most, hogy az Egyesült Államok csatlakozott a
nemzetek huszonegyedik századi táncához, gyakran ő fogja megadni a dallamot. Trump
hatalmával a hagyományos bölcsesség Ankarában, Pekingben, Moszkvában, Újdelhiben és
Washingtonban (és sok más fővárosban) azt fogja kimondani, hogy nincs egyetlen rendszer
és nincs elfogadott szabályrendszer.
Ebben a geopolitikai környezetben a „Nyugat” amúgy is ingatag eszméje még inkább
visszaszorul - és következésképpen Európa státusza is, amely a hidegháború utáni
korszakban Washington partnere volt a „nyugati világ” képviseletében. Az európai
országokat arra kondicionálták, hogy Európában az Egyesült Államok vezető szerepét,
Európán kívül pedig egy szabályokon alapuló (nem feltétlenül amerikai évjáratú) rendet
várjanak el.
Ennek az évek óta omladozó rendnek a megerősítése Európára
marad, egy laza államszövetségre, amely nem rendelkezik
hadsereggel és kevés saját szervezett kemény hatalommal - és
amelynek országai a vezetés akut gyengeségének időszakát élik át.
A Trump-kormányzatnak megvan a lehetősége arra, hogy sikerre vigye az évek óta készülő,
felülvizsgált nemzetközi rendet. Az Egyesült Államok azonban csak akkor fog boldogulni, ha