Washington felismeri a sok egymást keresztező nemzeti törésvonal veszélyét és türelmes és
nyitott diplomáciával semlegesíti ezeket a kockázatokat.
Trumpnak és csapatának a konfliktuskezelést az amerikai nagyság előfeltételének kell
tekintenie, nem pedig akadályának.
A TRUMPIZMUS VALÓDI GYÖKEREI
Az elemzők gyakran tévesen a két világháború közötti évekre vezetik vissza Trump
külpolitikájának eredetét. Amikor az 1930-as években virágzott az eredeti „Amerika az
első” mozgalom, az Egyesült Államoknak szerény hadserege volt és nem rendelkezett
szuperhatalmi státusszal. Az ‘Amerika az Első’ hívei mindennél jobban szerették volna, ha ez
így is marad; igyekeztek elkerülni a konfliktusokat.
Ezzel szemben Trump dédelgeti az Egyesült Államok szuperhatalmi státuszát, ahogy
azt második beiktatási beszédében többször is hangsúlyozta.
Biztos, hogy növelni fogja a katonai kiadásokat, és azzal, hogy Grönland és a Panama-
csatorna elfoglalásával vagy más módon történő megszerzésével fenyegetőzött, máris
bebizonyította, hogy nem fog visszariadni a konfliktusoktól. Trump csökkenteni akarja
Washington nemzetközi intézmények iránti elkötelezettségét és szűkíteni az amerikai
szövetségek körét, de aligha érdekelt abban, hogy felügyelje az amerikaiak visszavonulását
a globális színtérről.
Trump külpolitikájának valódi gyökerei az 1950-es években keresendők. Annak az
évtizednek a fellendülő antikommunizmusából
erednek, bár nem abból a liberális változatból,
amely a demokrácia előmozdítását, a technokrata
ügyességet és az erőteljes internacionalizmust
csatornázta be, és amelyet Harry Truman, Dwight
Eisenhower és John F. Kennedy elnökök a szovjet
fenyegetésre adott válaszként támogattak.
Trump víziója az 1950-es évek jobboldali
antikommunista mozgalmaiból ered, amelyek a
Nyugatot az ellenségeivel állították szembe,
vallási motívumokból merítettek és gyanút
tápláltak az amerikai liberalizmussal szemben,
mivel az túl puha, túl posztnacionális és túl
szekuláris ahhoz, hogy megvédje az országot.
Ez a politikai örökség három könyv története. Az
első Whittaker Chambers amerikai újságíró,
egykori kommunista és szovjet kém, aki végül
szakított a párttal, és politikai konzervatív lett,
a Witness című könyve.