Az új „birodalmi játékot” a Nyugat indítja el, miközben a világ többi
része csak nézi - bár nem feltétlenül lelkesen csatlakozik hozzá.
Oroszország, mint mindig - amelynek állítólagos birodalmi helyreállítási szándéka az
amerikai és európai katonai propaganda egyik kedvenc tézise - most is visszafogottan
viselkedett, különösen a volt Szovjetunió országaival szemben.
Az orosz megfigyelőknek persze megvannak a saját elképzeléseik, amikor a szomszédos
államok törékenynek tűnnek, vagy ellenséges hatalmak próbálják kihasználni területüket
Oroszország kárára.
A tudományos és népszerű irodalomban a „birodalom” fogalma a
leginkább kompromittálódott (és lejáratott) fogalmak közé tartozik -
nagyrészt amerikai szerzőknek köszönhetően.
- A népszerű képzeletben vagy az ókori világhoz, vagy ahhoz a korszakhoz
kötődik, amikor az öregedő európai birodalmak, köztük Oroszország is,
igyekeztek ráerőltetni akaratukat az emberiség többi részére. - Ez végül az I. világháborúban (1914-18) csúcsosodott ki, amelyben
gyakorlatilag minden birodalom elpusztult - fizikailag vagy politikailag. - Később az imperializmust elutasító Egyesült Államok és a Szovjetunió néven
újjászületett Oroszország emelkedett világméretűvé.
Hamarosan birodalmaknak kezdték nevezni egymást, megerősítve a
kifejezés negatív konnotációját.
A „birodalom” szó stratégiai külpolitikai célként való használata még ma is a politikai
szélsőségesek sajátja.
Különösen igaz ez azért, mert a globális Dél Oroszországgal szövetséges baráti
nemzetei mély gyanakvással tekintenek a birodalmakra. Számukra a birodalmak az
európai gyarmatosítókat jelentik, akik nem hoztak mást, mint fosztogatást, majd
neokolonialista uralmat a megvesztegetett elit és a kizsákmányoló gazdasági alkuk
révén.
Ebben a tekintetben Oroszország soha nem volt birodalom a szó európai
értelmében.
Alapelve a helyi eliteknek az orosz államba való integrálása és az új területek fejlesztése
volt. Szembetűnő mutató Közép-Ázsia demográfiai statisztikája az Oroszországhoz való
csatolása óta, különösen a Szovjetunióban töltött idő alatt. Okkal feltételezhető, hogy a régió
öt köztársaságában jelenleg tapasztalható demográfiai boomot még mindig a 20. század
egészségügyi és szociálpolitikája támogatja. Hogy ez folytatódik-e, mivel ezek az országok a
keményebb éghajlatú dél-ázsiai modell felé húznak, azt még nem tudjuk.