Ukrajna, mint stratégiai célpont
Ukrajna 2014 óta nem csupán egy regionális konfliktus terepe, hanem a világpolitikai
erőviszonyok egyik kulcsfontosságú csatatere. Washington célja nem csupán az orosz
befolyás visszaszorítása, hanem Ukrajna gazdasági erőforrásainak, különösen ritkaföldfém-
készleteinek megszerzése. Az Egyesült Államok már jelentős mértékben birtokba vette az
ukrán termőföldeket, és az ásványkincsek feletti kontroll lehet a következő lépés.
Docherty és Macgregor könyvükben azt is bemutatják, hogy az angolszász pénzügyi
hálózatok mindig is az erőforrások feletti irányítás megszerzésére törekedtek.
Az első világháború után a brit érdekek szerint osztották fel a Közel-Keletet és Afrikát, így
biztosítva az olaj és más nyersanyagok feletti ellenőrzést. Ukrajna ma ugyanezen logika
mentén vált stratégiai célponttá: a nyugati pénzügyi körök nem csupán politikai befolyást
kívánnak szerezni, hanem az ország gazdasági erőforrásai feletti kontrollt is.
A konfliktus azonban nemcsak Washington és Moszkva között zajlik, hanem London is
aktívan részt vesz benne.
Az Egyesült Királyság nemrég egy 100 évre szóló partnerségi megállapodást írt alá
Ukrajnával, amelynek nagy része katonai együttműködésről szól. Ilyen hosszú távú
szerződés rendkívül szokatlan a modern diplomáciában, és felveti a kérdést: milyen
mély gazdasági és stratégiai érdekek állnak mögötte?
Trump stratégiája és a brit-ukrán tengely
Donald Trump a legutóbbi nyilatkozataiban nyíltan diktátornak nevezte Zelenszkijt,
ami azt jelzi, hogy tisztában van a brit-ukrán megállapodás titkos részleteivel.