sugárzás” összefoglaló névvel illetik, és közéjük sorolnak már korábban
ismerteket is, például a neutrínót. A tágulás ütemének növekedése arra is
utalhat, hogy van valamilyen furcsa, ismeretlen tulajdonsága a sötét
anyagnak, az univerzum alapvető összetevőjének is. A feltételezések
szerint a sötét anyag felelős a világegyetem ma is megfigyelhető,
galaxisokon alapuló nagy léptékű szerkezetének kialakulásáért. Végül a
gyorsuló tágulás arról is árulkodhat, hogy a gravitáció einsteini elméletéből
hiányzik még valami.
Adam Riess (Space Telescope Science Institute / The Johns Hopkins
University) csoportjának sikerült az univerzum tágulási ütemét jellemző ún.
Hubble-állandót minden eddiginél pontosabban meghatározni. Eredményük
szerint az új, 73,2 km/s/Mpc érték hibája már csak 2,4 százalék. 1 Mpc
(megaparszek) 3,26 millió fényévvel egyenlő. A már-már hihetetlen
pontosságot a nagyon messze lévő galaxisok távolságmérésének
finomításával sikerült elérniük. Az új érték azt jelenti, hogy a kozmikus
objektumok közötti távolság 9,8 milliárd évenként megduplázódik. A
Hubble-állandó értékének pontosítása azonban egy új problémával is
szembesítette a kutatókat, mivel nem teljesen illik a közvetlenül az
ősrobbanás utáni állapotból extrapolált mai értékhez. Az ősrobbanás
utófényét, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló WMAP
(Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, NASA) és Planck (ESA)
űrszondák méréseiből 5-9 százalékkal kisebb érték származtatható a
Hubble-konstansra.
Lucas Macri (Texas A&M University), a kutatás egyik résztvevője szerint
nagyon keveset tudunk az univerzum sötét részeiről, így rendkívül fontos,
hogy a világegyetem egész történetét átfogó időintervallumon szerezzünk
információt arról, milyen hatást gyakoroltak a tér szerkezetére. Riess ezt
azzal egészíti ki, hogy ha ismerjük például a sötét anyag és a sötét energia
mennyiségét a korai univerzumban, akkor – feltéve, hogy a fizikánk helyes
- röviddel az ősrobbanás utáni állapotokra vonatkozó mérésekből kiindulva
megjósolhatjuk, hogy ma milyen ütemben kellene tágulnia az
univerzumnak. A fenti, 5-9 százalékos eltérés azonban arra figyelmeztet,
hogy a fizikai képünkkel lehet valami probléma. Hasonlata szerint a
WMAP, a Planck és a Hubble-űrtávcső által mért tágulási ütemek