Elvileg a gravitációs hullámok szinte bármilyen frekvenciájúak lehetnek,
nagyon alacsony frekvenciájúak észlelése teljességgel lehetetlen lehet,
nagyon nagy frekvenciájúak esetében pedig könnyen lehet, hogy egyáltalán
nincs azokat kelteni képes sugárforrás a világegyetemben. Stephen W.
Hawking és Werner Israel megadott egy listát a gravitációs hullámok
különböző, viszonylag könnyen észlelhetőnek várt tartományaira 10−7 Hz
és 1011 Hz között.Általában véve a gravitációs hullámokat gyorsuló
mozgású tömegek keltik, feltéve, hogy ez a gyorsulás nem teljesen
gömbszimmetrikus (mint például egy forgó, táguló vagy összehúzódó
gömb), vagy hengerszimmetrikus (mint egy forgó korong).
Ennek érzékeltetésére egy forgó súlyzó a legjobb példa. Egyfelől, ha a
súlyzó a tengelye körül forog, akkor - a forgás hengerszimmetrikus lévén -
nem fog gravitációs hullámokat sugározni. Ha azonban a geometriai
tengelyére merőleges forgástengely körül forog, akkor gravitációs
hullámokat fog kelteni. Minél nagyobb tömegű súlyzóról van szó, és minél
gyorsabb forgásról, a keltett gravitációs hullámok annál erősebbek lesznek.
Abban az extrém esetben, ha a két súly helyén két nagy tömegű
objektumról, például neutroncsillagról vagy fekete lyukról van szó, a
kisugárzott energia olyan nagy lehet, hogy mai műszereinkkel is mérhetővé
válhat.
Néhány részletesebb példa erre:Két egymás körül kvázi-kepleri keringést végző test (például a Nap
körül keringő bolygók) sugározni fognak
Egy forgó nem-tengelyszimmetrikus (például ha egy anyagcsomó van rajta)
bolygószerű test szintén sugározni fog
Egy szupernóva szintén gravitációs hullámforrásként szolgál, kivéve azt az
igen valószínűtlen esetet, hogy teljesen szimmetrikus.
Egy elszigetelt, konstans sebességgel mozgó, nem forgó szilárd tárgy nem
fog sugárzani. Ez az impulzusmegmaradás törvénye alapján is belátható.
Egy forgó korong sem kelt gravitációs hullámokat.