szórakozunk, jó filmet, meccset nézünk, vagy sok munkánk van, akkor
gyorsan telnek az órák, napok. Ha unatkozunk, várakozunk, sietünk
valahová, akkor pedig alig akar telni az idő, mintha minden perc egy
örökkévalóság lenne néha. Ez megint jó példa arra, hogy a változás
mennyisége határozza meg az idő telését, gyorsaságát.
Újabb gondolatkísérlet! Melyikünk nem szerette volna legalább egyszer
életében megállítani az időt? De hogyan is képzelhetjük el ezt? Mi történik,
ha megállt az idő? A kérdés persze kissé abszurd – hisz épp azt szeretnénk
elérni, hogy ne történjen semmi! És ez a lényeg. Ha képzeletben
megállítjuk az időd, nem teszünk mást, mint megállítjuk a világ történéseit,
változásait magunk körül, vagyis az Univerzumban. Tehát az időt oly
módon állítjuk meg, hogy mindazt megállítjuk, amit mérni lehetne vele. Ez
épp olyan, mintha azt mondanánk: megállítjuk a sebességet. Ehhez meg
kéne állítani mindent, ami mozog. Vagy megszűntetnénk a távolságot.
Ehhez a teret kellene nemlétre bírnunk.