Első fejezet
Gondolkodtál már azon, kedves olvasó, hogy néha a legtriviálisabb
döntés vezet sorsfordító eseményekhez? Hozol egy egyszerű,
mindennapinak tűnő döntést, és mégis jelentős, ám váratlan
következményei lesznek.
Pontosan ez történt azon a hétfő délután, amikor úgy döntöttem, hogy
ahelyett, hogy egyenesen hazamennék a bisztróból, az úgynevezett
látványösvény mellett döntöttem. Nem sűrűn választottam ezt az utat,
méghozzá abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem is olyan
látványos, sőt nem is igazán ösvény. Inkább egy egyszerű hátsó utca, ami a
Himalája Könyvbisztró és a szomszédos épületek mögött húzódik.
Azonban az biztos, hogy hosszabb, mint a másik út, így tudtam, hogy a
szokásos öt perc helyett tíz percbe fog telni, hogy visszaérjek Jokhangba.
De mivel az egész délutánt a bisztró magazinos polcán lustálkodva
töltöttem, úgy éreztem, jobb lesz, ha kinyújtóztatom a tagjaimat.
Így, amikor a kijárathoz értem, ahelyett, hogy jobbra fordultam volna,
balra vettem az irányt. Elhaladtam az oldalsó bejárat mellett, ismét balra
fordultam, végigmentem azon a keskeny utcán, ahol a szemeteskukákat
tárolták, tele konyhai hulladékkal és csábító illatokkal. Folytattam utam,
kicsit sántítva, mivel a hátsó lábam kiscica korom óta gyenge. Egyszer
álltam csak meg, mert észrevettem egy ezüstös-barnás tárgyat a bisztró
hátsó ajtajánál, de rájöttem, hogy csak egy pezsgősüveg dugója, ami
valahogy beragadt az ajtórácsba. Ahogy ismét balra akartam fordulni,
először figyeltem fel a veszélyre. Kb. 1 méterre, a főúton, észrevettem két
óriási kutyát, akik vadabbnak néztek ki, mint amilyet valaha láttam.
Idegenek voltak a területen, és jelenlétük igencsak fenyegetően hatott,
ahogy ott álltak kitágult orrcimpákkal, miközben hosszúszőrű bundájukat a
késő délutáni szellő borzolta.
És ami a legrosszabb, nem voltak pórázon.