után, fáradtan a kimerítő eseményektől egy nőre lettem figyelmes, aki az
utcán sétált. Először meg sem ismertem, de volt valami benne, amitől az
volt az érzésem, hogy ő fog engem megmenteni. Könyörgően
felnyávogtam. Átjött az úton. Ahogy közelebb ért, láttam, hogy Serena
Trinci volt, Mrs. Trinci, Őfelsége VIP-séfjének, és egyik leghűbb
rajongómnak a lánya. Serena a harmincas évei közepén járt, nemrég
nevezték ki a Himalája Könyvbisztró ügyvezetőjének. Karcsú alakja volt, és
jógázáshoz volt öltözve, vállig érő sötét haja lófarokban volt összefogva.
- Rinpoche! – nézett rám döbbenten. – Mit csinálsz odafenn?
Csak kétszer láttuk egymást azelőtt a könyvbisztróban, így mérhetetlenül
megkönnyebbültem, amikor felismert. Percek alatt kerített valahonnan egy
szemeteskukát, odahúzta a fal mellé, és felmászott hozzám. Ahogy a
karjába vett, nem kerülte el a figyelmét megviselt, fűszerekkel borított
bundám. - Mi történt veled, szegénykém? – kérdezte, miközben alaposan
szemügyre vette a sokszínű és szagos bundámat, ahogy magához ölelt. –
Bizonyára valami bajba kerültél.
A mellkasába fúrtam a fejem és éreztem, ahogy körülvesz bőrének meleg
illata, és szívének megnyugtató dobogása. Lépésről lépésre, ahogy
haladtunk hazafelé, megkönnyebbülésemet az összetartozás erőteljes,
melengető érzése váltotta fel.
Serena felnőttkorának nagy részét Európában töltötte, és csak néhány
héttel ezelőtt érkezett vissza McLeod Ganjba, Dharamsalának abba a
részébe, ahol a dalai láma él. Úgy nőtt fel, hogy az étkezéseknek megadták
a módját és az ételeknek különleges figyelmet szenteltek. Így a középiskola
után vendéglátóipari főiskolára ment Olaszországba, majd séfként kezdett el
dolgozni Európa legjobb éttermeiben, végigjárva a ranglétrát. Nemrég
hagyta ott az állását a velencei ikonikus Danieli Hotelben, ahol
főszakácsként dolgozott, hogy London egyik felkapott részében, a Mayfair
egyik divatos éttermében vállaljon vezető állást.
Tudtam, hogy Serena ambiciózus, energikus, és rendkívül tehetséges, és
hallottam, amikor azt magyarázta Francnak, a Himalája Könyvbisztró
tulajdonosának, hogy milyen nagy szüksége van egy kis szünetre az éttermi
lét 24 órás taposómalmából. Kiégett a folytonos stressztől, és itt volt az
ideje a pihenésnek és a feltöltődésnek, ugyanis, amikor hat hónap múlva
visszatér Londonba a város egyik legtekintélyesebb állását tölti majd be.