szék alatt bármikor ráfekhettem, és magamba szívhattam Kispárduc és a
fiacskáim illatát. A pokróc néhány barnával tarkázott piciny fehér szőrszálat
is megőrzött. Reggel néha nem kísértem el Őszentségét meditálni, inkább a
pokrócomra heveredtem és elmerültem a múlt emlékeiben. Akkor is a
pokróchoz és keserédes emlékképeimhez menekültem, ha napközben épp
nem volt jobb dolgom, ami lefoglalhatott volna.
Aztán a tavasz teljes pompájában megérkezett, és elvették tőlem a
pokrócomat is.
Alig egy-két nappal azután, hogy Chogyal elvégezte a lakosztályunkban
a tavaszi nagytakarítást, elhatároztam, hogy követem Serenát, mikor kijött a
Himalája Könyvbisztróból. Mint mindig, délután fél hatkor Serena eltűnt
egy kis szobában a konyha mellett, ami a vezető irodájául szolgált.
Körülbelül 10 perc múlva bukkant fel ismét, immár Free Trade
biogyapjúból készült fekete jógaruhában, haját lófarokba fogva. Ilyenkor
nem a főbejáraton keresztül ment ki az étteremből, hanem a konyhán
keresztül surrant ki a hátsó ajtón, hogy végül az étterem mögötti sikátort
követve kijusson a kanyargós utcába, amit túl jól ismertem.
Serena időről időre ünnepélyes hangvételű előadásokat tartott a jógáról,
amiből mindenki tudhatta, milyen fontos számára ez a tevékenység. Semmi
nem akadályozhatta meg, hogy részt vegyen az esti foglalkozásokon. Mióta
csak visszatért Indiába, Serena eltökélten dolgozott rajta, hogy egyensúlyba
kerüljön az élete, és ezzel kapcsolatban igyekezett felfedezni önmagát, ami
nem csak abban merült ki, hogy indiai banketteket szervezett. Sokkal
komolyabb kérdések is foglalkoztatták, például hogy mit is kezdjen
magával és hol élje le az életét.
Kíváncsi vagyok, mint minden fajtársam, ráadásul esténként temérdek
szabadidőm volt, mert Őszentsége épp nem volt odahaza. Szerettem volna
tudni, mi volt a jóga titka, mi az, ami ekkora hatást gyakorolt az emberekre.
Ezek szerint a jóga nem csak egy szó, annak a játéknak a neve, mikor az
emberek mindenféle fura helyzetbe csavargatják a testüket, mellesleg
sokkal, de sokkal kevésbé könnyedén és elegánsan, mint mi, macskák.
Egy csípőbajos macskának nehéz volt lépést tartani Serenával a domb
csúcsáig, de a hiányzó erőt az akarat pótolta. Röviddel azután, hogy
belépett egy szerény külsejű házikóba, melyet az eresz alatt megkopott
tibeti imazászlók díszítettek, én is utána mentem.