tartozó lakói közt mintha valami láthatatlan kötelék alakult volna ki, mely
idővel egyre szorosabb lett. Együtt éltük meg a változásokat, és a közös
tapasztalatok összekötöttek bennünket. No nem mintha ennek sokkal több
jelét adtuk volna, mint az orrunk összedörgölése és némi udvarias
érdeklődés a másik hogyléte iránt. Igazán nem várható el tőlem, hogy
befeküdjek a kutyák mellé a kosarukba, ugyebár.
Kedves olvasóm, én nem vagyok egy olyan macska, és ez semmiképp
nem egy olyan könyv!
Elfoglaltam szokásos helyem az újságtartó polc tetején, és onnan lestem
takaros öltözékű vendégünket, ahogy kényelmesen elhelyezkedett az egyik
közeli pamlagon. Fejedelmi mozdulattal közelebb intette az egyik pincért,
majd erős skót akcentussal megkérdezte, szolgálnak-e már fel ebédet.
Sanjay, a ropogós fehér egyenruhába öltözött, üde arcú fiatal pincérnő
bólintott.
- Egy pohár Sémillon Sauvignon Blanc-t kérnék – mondta erre a
látogató, azzal kiterítette maga előtt az asztalon az útikönyveit, elővett a
zsebéből egy mobiltelefont és hamarosan teljesen belemerült az útitervekbe,
a könyvekben szereplő egyes részletek egyeztetésébe és a telefonjába, mely
utóbbiba az adatokat pötyögte be.
Mikor a Sémillon Sauvignon Blanc-t kihozták, először óvatosan
belekortyolt, és a bort kíváncsian megforgatta a szájában. Ezután nem
megitta, inkább belélegezte az italát. Négy korttyal és néhány perccel
később a pohár üres volt.
A mutatvány nem kerülte el Kusali főpincér figyelmét, aki a legenda
szerint mindent tudott, amit ezen a világon tudni érdemes. Egy üveg SSB-
vel odaküldte Sanjay–t a vendég asztalához, hogy töltse újra a poharát.
Elfogyott a harmadik, majd a negyedik pohár is, majd a vendég kérte a
számlát, összeszedte a könyveit és távozott, j
Az események fél órával később szokatlan fordulatot vettek. Ahogy
felpillantottam az ebédemből – füstölt lazac, éppen macskaharapásnyi
méretű darabkákra vágva –, nem mást vettem észre a bisztró bejáratában,
mint a délelőtti vendéget, ezúttal a felesége társaságában.
A kedves arcú, kényelmes cipőt viselő idős hölgy elismerően nézett körül
a kávézóban. Az ilyesmihez mi már hozzá voltunk szokva. Mire a nyugati
turistáknak Delhiből sikerül eljutniuk McLeod Ganjba, többnyire telítődnek
Indiától, a tömegtől, a szegénységtől, a közlekedéstől, az egész vibráló
káosztól. Ahogy azonban belépnek a Himalája Könyvbisztró ajtaján, egy