melyekről úgy gondolták, hogy az emlékekért felelősek. Ám az állatok
továbbra is emlékeztek. Mindenkinek van valamilyen elképzelése az
elméről, az idegélettan szakértőinek, a pszichológusoknak, a
filozófusoknak... mindenkinek. De egy elképzelés csak egy elképzelés, egy
koncepció. Nem maga a dolog. Ha tényleg meg szeretnénk tudni, mi az
elme, saját magunknak kell kipróbálni. Közvetlenül.
- Meditációval?
- Természetesen. Sokan félnek tőle. Attól tartanak, hogy ha
megtapasztalják a gondolatoktól mentes állapotot, valahogy megszűnik a
létezésük. Eltűnnek, csak egy kis füst marad utánuk! – a jógi elmosolyodott
erre a gondolatra. – De a gondolatok csak gondolatok. Jönnek, elidőznek
egy kicsit, majd mennek. Amikor képesek vagyunk megállapodni egy ősi
tudati szinten, amikor az egyik gondolat már elhagyott, a következő pedig
még nem tűnt fel, saját magunk számára felszabadíthatjuk a tudatunkat.
Megtapasztalhatjuk, milyen is az elménk. Az, hogy ezeket a
tulajdonságokat nehéz megfogalmazni, még nem jelenti azt, hogy nem
léteznek.
Serenát szemlátomást kissé összezavarta a magyarázat. - Ezt hogy érti? – kérdezte.
- Meg tudod mondani, valójában milyen a csokoládé? Elmondhatod,
hogy édes, hogy elolvad a szádban, és hogy különböző ízekben kapható, de
ezek csak gondolatok – olyan fogalmak, melyek egy alapvetően nem
fogalmi kérdést próbálnak megközelíteni. Ugyanígy azt is mondhatjuk,
hogy az elme határtalan, sugárzó, komoly, mindentudó, szerető és együtt
érző. De hiába minden – a jógi vállat vont –, mert ezek csak szavak. Az
egész csak verbális fikció. - Gondolom, a legtöbben úgy gondolják, hogy a test és a lélek
mindössze... ennyi – Serena saját magára mutatott. - Így van. Tragikus félreértésekre ad okot az ilyen önkorlátozó
meggyőződés, amikor azt hisszük, nem vagyunk többek, mint egy zsák
csont, és a halál mindennek véget vet, ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy a
tudatunk határtalan és a halál csak átmenet. De az a legrosszabb, amikor
nem fogjuk fel, hogy a test minden mozdulata, minden szavunk és az
elménk minden rezdülése befolyásolja azt, ahogyan majd a jövőt megéljük,
akár saját életünkön és időnkön túl is. Az ilyen meggyőződések miatt
vesztegetik el az emberek az értékes emberi élet lehetőségeit. Pedig az
elménk annyival többre képes!