biztos, hogy találok magamnak... tudja....
- Értem – vitte tovább a társalgást Tarchin, ahogy Serena szavai végképp
elakadtak. Tarchin tréfásan hunyorítva nézett le a lányra. – Szóval azt
szeretnéd, hogy jósoljak neked?
Serena bánatosan mosolygott. Kezeit a szívére téve válaszolta: - Ön rendelkezik a szükséges képességekkel...
- Nem kell így letörni! – intette ujját felemelve a jógi. – Ami történni
fog, az tőled függ, attól a karmától és azoktól a körülményektől, melyeket te
magad teremtesz meg. - Oh – Serena leesett állal bámult rá. – Én azt hittem, hogy Ön előre látja
mások életét. - Nem kell aggódnod! – Tarchin igyekezett eloszlatni a lány csalódását.
Beszélgetőpartnere könyörögve nézett fel rá. - De lesznek gyerekeim? Kezdem azt hinni, hogy egészen más utat szán
nekem az élet...
A szavai ott csüngtek a langyos délutáni levegőben. A jógi válasza
egyszerű volt. - Megteremtetted az okokat, melyek végül a boldogságodhoz vezetnek.
Mást nem mondott, és nyilvánvaló volt, hogy nem is fog.
Serena vállai megereszkedtek, és a lány visszaült a szőnyegre.
Egy darabig arról beszélgettek, mi minden történt a Himalája
Könyvbisztróban, és megvitatták Tarchin jógi terveit, aki néhány hónapig
McLeod Ganjban szeretett volna maradni, hogy taníthasson. A beszélgetés
a végéhez közeledett. Serena megköszönte, hogy Tarchin jógi időt szánt rá,
ő pedig a kezébe fogta a lány kezét, és köszönetet mondott érte, hogy
barátja felkereste.
Leugrottam a jógi öléből, és Serenát követve átsétáltam a szőnyegen.
Most még sötétebb volt a szobában – a három ablakon beáradó fény immár
nem arany, hanem ezüstös színben ragyogott –, de a helyiség tele volt
energiával. Serena úgy érezte, hogy alapvetően minden rendben van, sőt,
rendben is lesz.
A jógi kikísért minket a szobából, és utánunk nézett, ahogy a folyosón
elindultunk kifelé, elöl Serena, utána jómagam, bozontos farkamat a
magasba tartva. Serena már épp befordult volna a sarkon, mikor a jógi
utána szólt: - Lehet, hogy ismered is!
A lány megállt és megfordult.