gondodat fogja viselni itt, Tibetben, és semmiben nem fogsz hiányt
szenvedni. Úgy fog rád vigyázni, mintha csak rám vigyázna!
Most már értem, mit keres ott a hölgy a türkiz csattal. Nagyon fáj a
szívem. Vajon azt érzem, amit a dalai láma vagy ez a saját szomorúságom?
Őszentsége megfordul, így kettesben nézünk ki az ablakon a völgyre.
- Nem tudom, meddig leszek távol – suttogja a gazdám – de ígérem, hogy
újra megtalállak, barátom! – Kis szünet után hozzáteszi: - Ha nem ebben az életben, hát egy másikban biztosan!
Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy az álmom csupán egy álom.
De mégsem egészen az. Egy rövidke pillanatra fellebent a szemem elől a
fátyol, mely a múltamat takarta. A múltamat, melyben kutya voltam.