Nagyon felkavart, hogy valaha kutya voltam, mindenesetre némi
magyarázatot adott rá, miért voltam olyan zaklatott, hogy nincs
dokumentálva makulátlanul fajtatiszta himalájai származásom. A vérvonal,
a pedigré és a többi immár mit sem számított, elvégre sokkal fontosabb
dolgok foglalkoztattak: múltbéli létezésem, tapasztalataim és tetteim,
melyek következményeit itt és most élem meg. Mint minden macska, és is
úgy vélem, hogy fajunk minden tekintetben felsőbbrendű a kutyákénál, de
azt soha nem tagadtam, hogy a kutyáknak is van tudata. A macskákhoz és
emberekhez hasonlóan a kutyák is a sem chen kategóriába esnek, mely
tibeti nyelven azt jelenti, hogy van tudatuk.
Vannak azok a különleges helyzetek, mikor egy csomó látszólag
független, párhuzamos esemény az életünkben valahogy ugyanabba az
irányba, ugyanarra az egyetlen és félreérthetetlen igazságra mutat. Alig
néhány nappal az álmom után véletlenül kihallgattam egy érdekes
beszélgetést a Himalája Könyvbisztróban. A beszélő nem tartozott Sam
könyvklubjának előadói közé, bár legalább olyan jól ismert volt, mint azok.
Világszerte milliók olvasták a könyveit, melyeket az egyik legjobb brit
egyetem biológusaként és kutatójaként az emlékezetről és a tudatról írt.
Mikor McLeod Ganjban járt, véletlenül pont a bisztró mellett vezetett az
útja, és mivel reggel tíz körül járt az idő, úgy gondolta, jól esne egy kávé.
Ahogy belépett, az első dolog, amit meglátott, a saját arca volt egy hatalmas
poszteren. A kép alatt gigászi kupac tornyosult a könyveiből. Pontosan
ugyanaz a tweed zakó, levélzöld ing és kordbársony nadrág volt rajta, mint
a képen. Ő a posztert bámulta, a pult mögött ülő Sam pedig őt.
Mikor elkapták egymás tekintettét, mindkettejükből kibuggyant a
nevetés.
Sam lejött a könyvesbolt lépcsőjén és kezet nyújtott.
- Nem tudja elképzelni, mekkora megtiszteltetés, hogy benézett hozzánk!
- kezdte. – Bár tudtam volna, hogy...
- Épp csak erre sétáltam – mondta a biológus, főúri brit akcentussal ejtve
a szavakat. – Nem is tudtam, hogy ez a hely létezik. - Gondolom, ezt sem most hallja először, de nagy rajongója vagyok a
műveinek! – lelkendezett Sam. – Évek óta követem a munkásságát! Minden
könyve megvan nálunk – mutatott a polcokra a háta mögött. – Aláírna
néhány példányt? - A legnagyobb örömmel! – mondta erre a látogató.