Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

– Tudom, hogy egy ideje már látjuk a Marsot a távolból, de
ha jobban meg akarjátok nézni, erre a következő pár napban
nyílik a legkedvezőbb alkalom.
Sully gondolatai ismét elkószáltak. Harper vette át a szót,
mindenkinek kiosztogatta a feladatait az útnak erre az utolsó
szakaszára, amikor megközelítik a Földet. Sully bólogatott a
megfelelő pillanatokban, és amikor végre elbocsátották őket,
egyenesen a kommunikációs fülkébe ment. Le volt maradva a
jupiteri szondák adatainak rögzítésével, és rendesen el akarta
őket menteni. Az adatrendszerezés egyszerű feladata
megnyugtatta, még ha nem is lesz közönsége az általa levont
következtetéseknek és hipotéziseknek. Ez segített elterelni a
figyelmét az utazásuk ismeretlen tényezőiről. Már órák óta
dolgozott, amikor hirtelen rájött, hogy farkaséhes, és az előző
nap óta nem evett. Eszébe jutott az aszalt gyümölcs, amit
korábban zsebre vágott; feltépte a csomagolását a telemetria
katalogizálása közben.
Amíg dolgozott, a Marsra gondolt. Maga elé képzelte
kráteres, vörös talaját, narancssárga porát és kiszáradt, üres
folyómedreit. Felidézte a betelepítési terveket – egy amerikai
küldetés már eljutott oda és haza pár évvel korábban,
legnagyobbrészt geológiai kutatások végett, de azért is, hogy
potenciális élőhelyeket keressenek rajta. Az Aether indulása
előtt egy privát űrutazási vállalkozás elmerült egy marsi
kolónia tervrajzának a logisztikájában. Alig pár évvel később
akarták megvalósítani – a jelek szerint túl későn.
Sully nagyon várta, hogy közelről láthassa a vörös bolygót.
Két évvel azelőtt, kifelé menet csak futólag és messziről