játék közben mennyire képesek megállapítani, hogy egy
játékosnak éppen forró-e a keze?” Erre kétségtelenül az a
válasz, hogy „jóval kevésbé, mint az emberek gondolják –
esetleg egyáltalán nem”. Egy nemrégiben megjelent tanulmány
arra jutott, hogy ha egy játékos két büntetődobásból bedobja az
elsőt, akkor valamivel nagyobb valószínűséggel dobja be a
másodikat is, de azt már semmi sem igazolja, hogy az éppen
zajló játékban volna forró kéz{^35 } – hacsak nem fogadjuk el a
játékosok és edzők szubjektív benyomásait. A forró kéz állapot
rövidsége teszi olyan nehézzé a cáfolatot és legalább olyan
nehézzé a megbízható „kimutatást”. Gilovich, Vallone és
Tversky, ami a lényeget illeti, teljesen helyénvaló módon
kifogásolja, hogy az emberek hamar látnak szabályszerűséget
ott, ahol nincs, és túlbecsülik a mértékét ott, ahol mégis van. A
rendszeres kosárlabdanéző sűrűn láthat játékosokat ötször
egymás után kosarat dobni. Ez az esetek többségében szinte
biztosan a gyenge védekezésből és a dobóhelyzet ügyes
megválasztásából adódik, és még valószínűbben csupán
szerencse dolga, nem hirtelen ihletettségé. Ebből pedig arra
juthatunk, hogy öt, egymás után bedobott kosár után nincs
miért egy hatodikat is várni a játékostól. A befektetési
tanácsadók teljesítményének vizsgálatában ugyanez a
nehézség. Hogy vajon beszélhetünk-e készségekről a
befektetésben, és hogy a különböző befektetési alapok
teljesítménye közötti eltérések nem pusztán a szerencséből
adódnak-e, ez már hosszú évek óta vitatott, homályos és