esély nagyon kicsi, azt megkétszerezve tehát még mindig
nagyon kicsi.
De másképpen is nézhetjük ezt, és akkor még világosabban
látszik, mennyire zavaros lehet az a mód, ahogyan a
bizonytalanságról gondolkodunk – szembefordíthat még
önmagunkkal is. Kérdezd meg magadtól, hogy ha egy ember
nem terrorista, és nem is lesz az, akkor mekkora eséllyel veszik
fel őt – alaptalanul – a Facebook listájára?
Az ábra segítségével ezt így lehet megfogalmazni: Ha az alsó
térfélre kerültél, akkor mekkora eséllyel vagy a bal oldalon?
Ezt elég könnyű kiszámítani: az alsó térfélen 199 990 000
ember van, és közülük csak 99 990 van annak a bal felében.
Vagyis annak az esélye, hogy a Facebook algoritmusa egy
ártalmatlan embert potenciális terroristaként jelöl meg:
99 990/199 990 000,azaz nagyjából 0,05%.
Így van: egy ártalmatlan embert csak 1 a 2000-hez eséllyel
jelöl meg a Facebook terroristaként!
S most mit tartasz a szomszédról?
A p-értéket irányító gondolkodás világos útmutatással
szolgál. A nullhipotézis az, hogy a szomszédod nem terrorista.
Ez a feltevés – az tehát, hogy a szomszéd ártalmatlan – azt
mondja, hogy csupán 0,05% eséllyel kerülhet fel a Facebook
vörös listájára, jóval kisebbel tehát, mint a statisztikai
szignifikancia 1 a 20-ból küszöbértéke. Más szóval a mai