Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

Ez aggasztónak látszik. Nem kellene-e a tudománynak
objektívnak lennie? Azt kellene mondanod, hogy bizalmad csak
a bizonyítékoktól függ, a dologgal való megismerkedéskor már
meglévő előítéletektől nem. De nézzünk szembe a valósággal:
voltaképpen senki sem e szerint alakítja azt, hogy mennyire
hisz valamiben. Ha egy kísérletben kiderül, hogy egy létező
hatóanyag új módosítása statisztikailag szignifikánsan
hátráltatja egy bizonyos daganatfajta burjánzását, akkor
alighanem nagyon erősen bízni fogsz abban, hogy az új
hatóanyag igenis hatásos. De ha egy másik kísérletben kapod
ezt az eredményt – a kísérletben betegeket állítanak Stonehenge
oszlopainak műanyagból készült másolatai közé –, akkor ugye
nemigen leszel hajlandó elhinni, hogy ez a régi építmény
voltaképpen a testükre összpontosította a föld rezgési energiáit,
és azok megfékezték a daganatot? Ódzkodni fogsz ettől, mert
szamárság. Azt fogod gondolni, hogy Stonehenge-dzsel éppen
szerencsénk volt. Eltérő priorjaid vannak erről a két elméletről,
és emiatt a bizonyítékokat másképpen ítéled meg, még ha azok
számszerűen ugyanolyanok is.
Ugyanez a helyzet, ha a Facebook esetleges terroristakereső
algoritmusáról meg a szomszéd fickóról van szó. Az, hogy rajta
van a listán, csak utalás arra, hogy esetleg terrorista lehet. De az
ezzel a feltevéssel összefüggő priorodnak nagyon kicsinek kell
lennie, mivel az emberek túlnyomó részben nem terroristák.
Ezért a posterior valószínűségnek a bizonyíték láttán is nagyon
kicsinek kell maradnia, vagyis ne aggódj – vagy legalábbis nem
kellene aggódnod.