esély tehát azt írja le, hogy mit hiszel a tanújelek előtt, a
posterior esély meg azt, hogy utána – a tanújelek láttán – mit
gondolsz. Ezt az itt követett módszert Bayes-féle
következtetésnek nevezik, mert a priorról a posteriorra való
áttérés egy régi, a valószínűségszámításban Bayes-tételnek
nevezett összefüggésre támaszkodik. Az egy rövid algebrai
kifejezés, és nyomban fel is írhatnám ide. De nem teszem, mert
ha megtanulod gépiesen használni, s nem gondolkodsz el azon,
amire használni akarod, akkor nem fogod látni, hogy mi
történik valójában. És amit itt tudnod kell, azt már mind láttad
a négyzetekben.[^76 ]
A posterior függ attól, hogy milyen bizonyítékokkal találkozol,
de függ a priortól is, amivel elkezdted. A cinikus – az, aki onnan
indult, hogy a FEKETE, a KIFOGÁSTALAN és a VÖRÖS is 1/3
eséllyel igaz – az öt egymás utáni vörösre azzal a posteriorral
válaszolna, hogy a VÖRÖS elmélet igazára most 65% esélyt lát. A
hívő lélek pedig, aki elsőre 1%-osnak ítélte a VÖRÖS elmélet
esélyeit, még akkor is csak 2,5%-ra emeli ezt az esélyt, ha ötször
lát vöröset egymás után.
Hogy mennyire hiszünk valamiben a bizonyítékokkal való
szembesülés után, az ebben a Bayes-féle gondolatkörben
nemcsak a bizonyítékoktól függ, hanem attól is, hogy mennyire
bíztunk abban a valamiben kezdetben, még a bizonyítékok
felbukkanása előtt.