szelvényekért, akkor hosszú távon eléggé biztosan veszteni
fogok, de ha 8 dollárért megvehetem őket, akkor alighanem
annyit kell vennem belőlük, amennyit csak lehet.[^84 ] Ma már alig
fogadnak kutyákra, de a várható érték mechanizmusa ugyanaz:
mindegy, hogy verseny fogadási szelvényeiről van-e szó, vagy
részvényekről, lottószelvényekről, esetleg életbiztosításról.
A milliós törvény
A várható érték fogalma iránt az 1600-as évek közepén támadt
érdeklődés, és annak az évszázadnak a végére már elég jól
értették ahhoz, hogy gyakorlati kutatók is hasznát láthassák,
olyanok, mint Edmond Halley, Anglia királyi csillagásza.[^85 ] Igen,
az üstökösről nevezetes pasas! De ő volt az is, aki az elsők között
vizsgálta az életbiztosítások megfelelő árazását – és ez igen
fontos katonai kérdés volt III. Vilmos király uralkodása idején.
Anglia lelkesen belevetette magát a kontinensen akkor folyó
háborúba, és a háborúhoz tőke kell. A parlament az 1692-es
„milliós törvény” révén{^4 } gondolta bővíteni a háborús
pénzalapot: egymillió fontot remélt a lakosságnak árusítandó
életjáradékokból. Aki ilyen életjáradékot jegyzett, az jókora
összeget fizetett a koronának, cserébe éves életjáradékra
tarthatott igényt egész életében. Ez egyfajta fordított
életbiztosítás: az életjáradékra szerződők voltaképpen arra
fogadnak, hogy a közeljövőben nem fognak meghalni. Az akkori
idők tudományának kezdetlegességét jól jellemzi, hogy az