életjáradékért fizetendő összeget nem kötötték össze a járadékos
életkorával.[^86 ] Egy nagyapának szánt életjáradék, holott annak
legfeljebb egy évtizedre való fedezet kell, ugyanannyiba került,
mint egy gyereké.
Halley kutató elme volt: rájött, hogy ez a kortól független
árazási módszer képtelenség. Elhatározta, hogy észszerűbb
módszert dolgoz ki az életbiztosítás értékének kiszámítására. Itt a
nehézség az, hogy az emberek nem szigorú menetrend szerint
érkeznek és távoznak, mint az üstökösök. De születési és
halálozási statisztikákból Halley megbecsülhette, hogy ez vagy az
a járadékos mekkora valószínűséggel lesz ilyen vagy olyan
élettartamú, és abból kiszámíthatta a járadék várható értékét: „A
járadékos nyilvánvalóan a járadéknak csak azért a vélhető
hányadáért kell hogy fizessen, amelyre esélye van életben lenni;
és ezt évente ki kell számítani, és ezek az évente kiszámított
értékek összeadva adják ki a személynek életjáradékként
fizetendő összeget.”
Más szóval, a nagyapa a maga vélhetően rövidebb
élettartamával kevesebbet fizet az életjáradékért, mint az
unokája.
„Esz nyílvanvolo”
Kitérő: ha elmondom ezt a történetet Halley-ről és az életjáradék
áráról, gyakran ezzel szakítanak félbe: „De hát az nyilvánvaló,
hogy a fiatal emberektől többet kell kérni!”