Valaki rá is jött erre: Charles-Marie de La Condamine
matematikus és felfedező, s ahogyan Harvey majdnem három
évszázaddal később, maga is szelvényvásárlói szindikátusba
tömörítette a barátait. François-Marie Arouet, egy ifjú író –
ismertebb nevén Voltaire – is e barátok közé tartozott. Bár a
rendszer matematikájához nem sok köze lehetett, a lottón magán
rajta hagyta a keze nyomát. A lottójátékosoknak mottót kellett
írniuk a szelvényekre – hogy azt majd hangosan felolvassák, ha a
szelvény megütné a főnyereményt. Voltaire ebben, rá jellemző
módon, remek lehetőséget látott az epigrammagyártásra, és
pimasz jelmondatokat írt a szelvényekre, például azt, hogy
„Minden ember egyenlő” meg hogy „Éljen Peletier des Forts úr!”
- közfogyasztásra szánva őket arra az esetre, ha a szelvény
megnyerné a fődíjat.
Végül az állam is föleszmélt, leállította az egész programot, de
addigra La Condamine és Voltaire az államtól nyert pénzen már
egész életre elegendő vagyont szerzett. Vagy talán azt gondoltad,
hogy Voltaire tökéletesen megírt esszékből és vázlatokból tartotta
fenn magát? Abból akkoriban nemigen lehetett meggazdagodni.
A 18. századi Franciaországnak nem volt számítógépe, se
telefonja, sem gyors eszköze, hogy megtudja és összesítse, ki vesz
lottószelvényt és hol: megértheted, hogy a kormánynak
hónapokba telt, mire rájött, mit művel Voltaire és La Condamine.
Mi volt a massachusettsiek mentsége? A Globe cikke hat évvel az
után jelent meg, hogy a lottóigazgatóság észlelte az egyetemi
hallgatók szokatlanul nagy szelvénybeszerzéseit az MIT-közeli
nagy boltokban. Hogyhogy nem tudták, mi folyik?