Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

stratégiától. Éppen ahogyan Stigler mondja: takarítsd meg a
utiljaidat, és késs le több gépet.
Ez a fajta számítás persze óhatatlanul szubjektív: egy fölös
óra a repülőtéren neked esetleg nem kerül annyiba, mint nekem.
(Tényleg ki nem állhatom azt a repülőtéri csirkés cézársalátát.)
Vagyis nem várhatod az elmélettől, hogy kiköpje neked a
repülőtérre érkezés optimális időpontját vagy az elszalasztandó
gépek ideális számát. A kimenet kvalitatív, nem kvantitatív. Nem
tudom, hogy a te szemedben mi a repülőgép lekésésének
eszményi valószínűsége, csak annyit tudok, hogy nem nulla.
Egy észrevétel: a gyakorlatban a nullához közeli
valószínűséget esetleg nehéz lehet megkülönböztetni a
ténylegesen nulla valószínűségtől. Ha világjáró közgazdász vagy,
akkor a lekésés 1%-os valószínűségét elfogadva évi egy késést ha
kockáztatsz. Az emberek többségének az ilyen kicsi esély
alighanem csak azzal jár, hogy életükben egyetlen gépet sem
fognak lekésni – vagyis ha neked az 1% a megfelelő kockázati
szint, akkor ne aggódj: ha mindig eléred a gépet, abból még nem
következik, hogy valamit is rosszul csinálnál. Stigler érvelése
amellett sem lehet bizonyíték, hogy „Ha sohasem törted rommá
az autódat, akkor túl lassan hajtasz”. Stigler erről csak azt
mondaná, hogy ha nullára szorítod le az esélyt a kocsid rommá
törésére, akkor túl lassan hajtasz, s ez nyilvánvalóan így is van: a
rommá törés esélyét csak azzal teheted nullává, ha egyáltalán
nem mégy a kocsival!
A Stigleréhez hasonló stílusú érvelés jól jön mindenféle
optimalizációs probléma megoldásában. Vegyük a kormányzati