pazarlást: nem telik el úgy hónap, hogy ne olvashatnál valami
állami alkalmazottról, aki a rendszert kijátszva megtoldotta a
nyugdíját, vagy olyan védelmi ügyekkel foglalkozó vállalkozóról,
aki megúszta a szinte már képtelen túlárazást, vagy városi
hivatalról, amelyiknek már régen nincs érdemleges feladata,
közpénzen mégis fennmarad, puszta tehetetlenség miatt, vagy
mert nagy hatalmú támogatók állnak mögötte. Általában olyan
alakban jelennek meg ezek a híradások, mint a The Wall Street
Journal egyik blogjának, a Washington Wire-nak ez a 2013. június
24-i részlete:
A társadalombiztosítási hivatal főfelügyelője hétfőn azt nyilatkozta, hogy az
ügynökség alaptalanul fizetett ki 31 millió dollárnyi segélyt 1546 – mint utóbb
kiderült: elhunyt – amerikainak.
Az ügynökség helyzetét alighanem még kellemetlenebbé teszi, hogy a
főfelügyelő szerint a kormányzati adatbázisban megvolt az érintettek halotti
anyakönyvi kivonata, vagyis az ügynökségnek minden jel szerint tudnia kellett
volna, hogy ezek az amerikaiak meghaltak, vagyis le kellett volna állítania a
kifizetéseket.{^2 }Miért hagyjuk az ilyesmit fennmaradni? Könnyű válaszolni: a
pazarlás felszámolása költséggel jár, akárcsak korán kimenni a
repülőtérre. Kívánatos cél a felszámolás és az éberség is, de
minden pazarlást megszüntetni többe kerül a várható haszonnál
- éppúgy, mint mindenáron nullára lecsökkenteni a gépről való
lekésés esélyét. A blogger (és matematikai versenyek egykori
résztvevője), Nicholas Beaudrot megjegyzi, hogy ez a 31 millió
dollár a 0,04%-a a társadalombiztosítás által évente kifizetett
ellátásnak.{^3 } Más szóval, az ügynökség már nagyon jól tudja,