A „tűz éjszakája” után nagyrészt elfordult a matematikától. 1660-
ban régi barátja, Fermat levelére – és javaslatára, hogy
találkozzanak – a következőképpen válaszolt:
Hozzáteszem azonban, hogy bár Önt tartom Európa legnagyobb
mértantudósának, nem ez a tulajdonsága jelentené a legfőbb vonzerőt
számomra, hanem az, hogy szellemesen és köntörfalazás nélkül társalog. Mert
a geometria, hogy őszinte legyek, bár valóban a legmagasabb szintű szellemi
torna, olyan haszontalan, hogy alig látok különbséget egy ügyes mesterember
és egy mértantudós között. ... Tanulmányaim ma oly távol állnak az effajta
szellemiségtől, hogy alig tudok visszaemlékezni az időre, amikor még én is a
sajátoménak éreztem azt.{^4 }Két évvel később, 39 évesen meghalt. Megjegyzések és rövid
tanulmányok maradtak utána; ezeket később Gondolatok
(Pensées) cím alatt összegyűjtötték, és halála után nyolc évvel ki
is adták. Ez nevezetes mű, aforizmaszerű, vég nélkül idézhető,
sok tekintetben kétségbeesett, és sok tekintetben
kifürkészhetetlen is. Nagy részét rövid, számozott gondolatok
adják:
- Képzeljünk el magunknak egy csomó embert, láncra verve, egytől egyig
halálra ítélve; naponta kivégeznek közülük néhányat a többi szeme láttára,
akik pedig életben maradnak, a maguk sorsát látva társaikéban, fájdalommal,
reménytelenül bámulják egymást; és várják, mikor következnek ők. Ez az
emberi sors. - Kevésbé vagy rabszolga, mert szeret és hiúságodat legyezgeti gazdád? Szép
kis boldogság, rabszolga! Gazdád most hízeleg, de várj csak, mindjárt
elnáspángol![^99 ]