De a Gondolatokat a 233. töredék teszi a leginkább híressé; azt
Pascal az „Infinite-rien” (Végtelen – semmi) cím alá írta, de
általában úgy ismerik, mint „Pascal-fogadást”.
Ahogyan már megemlítettük, Pascal úgy tartotta, hogy az
Isten létezéséről szóló kérdés a logika által érinthetetlen: „»Vagy
van Isten, vagy nincs.« Mármost melyik felfogás mellé álljunk?
Az ész ebben nem dönthet.” De Pascal nem áll meg itt. Ugyan mi
a hit kérdése, kérdezi, ha nem szerencsejáték, egy játék a lehető
legnagyobb téttel, s nincs más választás, mint játszani benne? És
a fogadók elemzését, az okos és az ostoba játék közötti
különbséget Pascal jobban értette, mint bárki más ezen a Földön.
Mégsem hagyta teljesen maga mögött a matematikát.
Hogyan számítja ki Pascal a hit játékának várható értékét? A
kulcs már ott van misztikus eszmélésében:
Véghetetlen öröm egyetlen kínnal telt napért e földön.Mi ez, ha nem a hit elfogadásának költsége és hozadéka,
egymással összevetve? Még a Megváltójával való elragadtatott
egyesség közepette is matematizál! Szeretem ezt Pascalban.
A Pascal-féle várható érték kiszámításához még szükségünk
van Isten létezésének valószínűségére; mondjuk azt egy
pillanatra, hogy erős kétkedők vagyunk, és ennek a feltevésnek
csak 5%-os valószínűséget tulajdonítunk. Ha hiszünk Istenben, és
kiderül, hogy igazunk van, akkor „véghetetlen öröm” a
jutalmunk, vagy a közgazdász szóhasználatával: végtelen sok
util.[^100 ] Ha hiszünk Istenben, de kiderül, hogy tévedtünk – és