Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

várható értéke nem egyszerűen csak pozitív, hanem végtelenül
pozitív.
Pascal érvelésének súlyos fogyatékosságai vannak. A
legsúlyosabb a 10. fejezetben már látott „A Macska – Le a
kalappal!” probléma. Ahogyan Pascal bemutatja a kérdést, csak
két lehetőség van: az, hogy a kereszténység Istene létezik, és majd
megjutalmazza ezt a fajta sajátos hitvallást, és az, hogy nincs
Isten. De mi van, ha van egy olyan Isten, aki örök átkot bocsátott
a keresztényekre? Éppenséggel ilyen Isten is létezhet, és ez a
lehetőség már egymagában elég az érvelés megcáfolásához; s
ettől fogva a kereszténység felvételével a véghetetlen öröm
esélyére való fogadás mellett a véghetetlen gyötretés kockázatát
is vállaljuk, és nincs semmi bejáratott módszerünk arra, hogy
megbecsüljük ennek a két lehetőségnek a viszonylagos esélyét.
Visszakerültünk a kiindulópontra, és ott az érvelés nem dönthet
el semmit.
Voltaire másfajta ellenvetést tett. Részéről rokonszenvre
számíthatnál a Pascal-fogadás iránt – mint már láttuk, nem volt
ellenére a szerencsejáték. és csodálta a matematikát. Newton
iránt már-már imádattal viseltetett (egyszer azt mondta róla,
hogy „ő az Isten, akinek áldozok”), és sok éven át romantikus
vonzalom fűzte a matematikus Émilie du Châtelet-hez. De Pascal
nem egészen Voltaire-féle gondolkodó volt. A két embert mély
szakadék választotta el vérmérsékletben és bölcseletben is.
Voltaire általában élénk szemléletmódjában nem volt helyük a
Pascalra jellemző sötét, befelé tekintő, misztikus kitöréseknek.
Voltaire a „nagyszerű emberkerülő” nevet ragasztotta Pascalra,