csakugyan hinni. Megfogalmazhatnám-e jobban Pascal érvelését
mai, modern nyelven, mint David Foster Wallace az Infinite
Jestben? Aligha.
A kétségbeesett Fehér zászlós újoncokat mindig bátorították, hogy bízvást
hajtogassanak olyan, számukra még semmitmondó és hiteltelen szlogeneket,
mint hogy „Gyerekjáték!” vagy „Változtass!” vagy „Egy nap egyszerre!”. Ezt csak
úgy nevezték, hogy „Tettesd, amíg nem megy!” – ez is sűrűn ismételgetett
szöveg volt. Aki egy Gyűlésen nyilvánosan szót kapott, először is leszögezte,
hogy alkoholista, majd tisztázta, hogy hisz-e, vagy még nem, aztán elmondta,
milyen Hálás az újabb józan napért, és hogy mennyire örül, hogy ő most Aktív,
és hogy itt lehet a Gyűlésen a Csoportjával, akkor is, ha a legkevésbé sem volt
hálás vagy nem is örült. Arra bátorítanak, hogy ilyesmiket mondogass, míg el
nem kezded magad is hinni; mintha megkérdeznél valakit, aki már jó ideje
józan, hogy meddig kell még elhurcolnod magadat ezekre az átkozott
gyűlésekre, mire ő elvigyorodna azon az őrjítő módon, és közölné, hogy
pontosan addig, amíg csak szükséged nem lesz arra, hogy eljárj az összes ilyen
átkozott gyűlésre.[^101 ]Szentpétervár és Ellsberg
A util hasznos, ha olyasmikről kell dűlőre jutni, amiknek nincs jól
meghatározott pénzbeli értékük, például az elherdált időről vagy
a nemszeretem ételekről. De akkor is beszélned kell a
hasznosságról, ha azoknak a dolgoknak, amelyekkel dolgod akad,
igenis van pénzbeli értékük – például van magának a pénznek is.
Ez a felismerés már nagyon korán megjelent a
valószínűségelmélet fejlődéstörténetében. Sok más fontos
fogalomhoz hasonlóan ez is rejtvényként terjedt el a
matematikusok között. Daniel Bernoulli remekül írta le a találós