elméletében. Neumann János és Oskar Morgenstern[^107 ] egy
alapműben, a The Theory of Games and Economic Behavior
(Játékelmélet és gazdasági viselkedés) című könyvben
bebizonyította, hogy bárki, aki eleget tesz bizonyos viselkedési
szabályoknak, más szóval axiómáknak, óhatatlanul úgy tesz,
mintha választásaiban valamilyen hasznossági függvényt
szeretne maximalizálni. Ezek az axiómák – később Leonard
Jimmie Savage finomításával – a bizonytalanságra reagáló
viselkedés bevett elméletének alapjai voltak azokban az időkben
(Savage is tagja volt egyébként a háború idején a Statisztikai
Kutatócsoportnak, az SKCS-nek, akárcsak Wald).
A játékelméletnek és a várható hasznosság elméletének
továbbra is fontos a szerepe az emberek és államok közötti alkuk
vizsgálatában, de már nincsenek akkora becsben, mint a RAND-
ban a hidegháború csúcspontján – akkoriban Neumann és
Morgenstern írásait úgy tisztelték és elemezték, mint a Biblia
mózesi könyveit. A RAND kutatói az emberi életben sarkalatos
dolgot tanulmányoztak: a választás és a versengés folyamatát. És
ezekben az általuk vizsgált játékokban éppoly roppant nagy volt
a tét, mint a Pascal-fogadásban.
Ellsbergben, a fiatal szupersztárban megvolt a hajlam, hogy
ne törődjön a szokásos várakozásokkal. Miután az évfolyam
harmadik legjobbjaként végzett a Harvardon,{^9 } azzal riasztotta
meg értelmiségitársait, hogy belépett a tengerészgyalogsághoz, és
ott szolgált három éven át mint gyalogos. 1959-ben a Harvard
fiatal oktatójaként a Bostoni Közkönyvtárban előadást tartott a
külpolitikai stratégiáról, és ott egy híressé vált eszmefuttatásban