ban megjelent nagy hatású cikkéből, A kommunikáció
matematikai elméletéből (A Mathematical Theory of
Communication) ered.
A kommunikáció matematikai elmélete? Nem hangzik ez egy
kicsit fellengzősen? A kommunikáció nem valami alapjában
emberi dolog volna? Nem olyasmi, ami nem csupaszítható le
rideg számokra és képletekre?
Félre ne érts: nagyon is helyeslem, egyenesen javasolom, hogy
hűvös kétkedéssel fogadj minden olyan kijelentést, amely szerint
ez vagy az a dolog megmagyarázható, megszelídíthető vagy
minden ízében megérthető a matematika révén.
De a matematika története mégis az agresszív terjeszkedések
története: a matematikai technikák egyre bővültek és
gazdagodtak, és a matematikusok módot találtak rá, hogy olyan
kérdéseket is célba vegyenek, amelyekről addig azt lehetett
gondolni, hogy kívül esnek a matematikán. „A valószínűség
matematikai elmélete” – ez ma egyáltalán nem hangzik
különösnek, de valaha „tiltott határátlépésnek” tűnt: a
matematika a bizonyossággal és az igazzal foglalkozik, nem a
véletlenszerűvel és a „lehet, hogy ez lesz”-szel. Mindez
gyökerestül megváltozott azzal, hogy Pascal, Bernoulli és mások
matematikai törvényeket ismertek fel a véletlenszerűség
működésében.[^119 ] A végtelen matematikai elmélete? Georg
Cantor 19. századi munkája előtt a végtelen tanulmányozása
legalább annyira volt teológia, mint tudomány, mára viszont
megértettük Cantor többféle végtelenről alkotott elméletét –
azokból mindegyik végtelenszer nagyobb az előtte levőnél –, sőt