egy miniszter a Massachusettsi Öbölgyarmaton, sőt egy canterburyi
érsek is.) Hotelling is tiszta matematikával kezdte, mint Wald
Ábrahám: algebrai topológiából írt PhD-értekezést a Princetoni
Egyetemen. Utána a háború idején a Statisztikai Kutatócsoportot
vezette New Yorkban – ott magyarázta el Wald a hadsereg
képviselőinek, hogy azokon a helyeken erősítsék meg a páncélt,
ahol nincsenek lövedék ütötte lyukak. 1933-ban, amikor Secrist
könyve megjelent, Hotelling fiatal professzor volt a Columbia
Egyetemen, és már fontos eredményekre jutott a statisztikában,
különösen a gazdasági kérdések területén. Azt mondják, szeretett
Monopolyt játszani, fejben; a táblának meg a szerencse- és
közösségi kártyák gyakoriságának megjegyzése csak egyszerű
feladat volt neki véletlen számok előállítására és a fejben vitt
könyvelésre. Ez némi képet adhat Hotelling észbeli képességeiről és
arról is, hogy mit talált szórakoztatónak.
Hotelling teljesen elköteleződött a kutatásnak meg az ismeretek
fejlesztésének, és Secristben rokon lelket láthatott. „Az összeállítás
munkája és a közvetlen adatgyűjtés – írta rokonszenvezően –
hatalmas lehetett.”
S azután elcsattant a pofon.{^14 } A középszer Secrist által
megfigyelt diadala, mint Hotelling észrevételezi, többé-kevésbé
magától értetődő, ha egyszer olyan változót vizsgálunk, amely
stabil tényezők mellett a véletlen befolyásától is függ. Secrist sok
száz táblája és grafikonja „nem többet, csak annyit bizonyít, hogy a
vizsgált arányok hajlamosak ingadozni”. Secrist kimerítő
vizsgálatának eredménye „általános meggondolásokból adódóan
matematikailag nyilvánvaló, és a bizonyításukhoz nincs szükség
ennyi adat felhalmozására”. Hotelling egyszerű, de perdöntő