Különös, hogy mennyire csökönyösek az eugenika ellenzői – mint az ellenzők
mindig, ha újszerű nézetekről van szó. A legáltalánosabb félremagyarázás az,
hogy az eugenika módszereivel együtt jár a kötelező pároztatás, mint az
állattenyésztésben. Holott ez nem így van. Úgy gondolom, hogy szigorú kényszer
kellene az őrültek, gyengeelméjűek, a megrögzött bűnözők és tömegnyomorban
élők szabad elszaporodásának megakadályozására, de ez egészen más, mint a
kötelező házasság. Hogy hogyan kell megakadályozni a nem sok jóval biztató
házasságokat, az más kérdés: esetleg elkülönítéssel vagy valamilyen más, a
humánus és jól tájékozott közvéleménynek elfogadható, de még csak ezután
kidolgozandó módon. Nincs kétségem felőle, hogy demokráciánk meg fogja
tagadni a hozzájárulást ahhoz, hogy a nemkívánatos osztályokban továbbra is
szabad legyen gyermekeket nemzeni, de a lakosságot előbb meg kell ismertetni
ezeknek a dolgoknak az állásával. A demokrácia nem maradhat fenn, ha polgárai
nem tehetséges emberek; következésképpen önvédelemre van szükség az
elfajultak szabad létrehozásával szemben.{^10 }Mit mondhatnék? A matematika lehetőséget ad tévedések
elkerülésére, de semmiben sem tévedni: lehetetlenség. (Nincs pénz-
visszafizetési garancia!) A tévedés olyan, mint az eredendő bűn:
velünk született és mindig velünk is marad, s csak folyamatos
éberséggel korlátozhatjuk azt a kört, amelyen belül hat. Ha
képességeinket megfeszítve igyekszünk egy kérdést matematikailag
elemezni, akkor az arról győzhet meg bennünket általában is (s
éppen ez a veszélyes a dologban), hogy hitünk helyes – még akkor
is, ha az a hit indokolatlanul olyasmire is kiterjed, ami felől még
mindig tévedésben vagyunk. Olyanná válunk, mint azok a jámbor
emberek, akik az idő előrehaladtával kezdik roppant erejűnek látni
a maguk erényességét – olyan erősnek, hogy az még rossz
cselekedeteiket is erényesnek láttatja velük.
Mindent megteszek, hogy ne engedjek ennek a kísértésnek. De
csak tartsd rajtam a szemed.