Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

Az ember itt azt láthatja, hogy egy ragyogó és szigorú statisztikus
szerint minden eshetőség tisztességes végiggondolást érdemel, és
azt is, hogy egy egész életében dohányos ember ragaszkodik a
szokásához. (Van, aki ebbe azt is belelátja, hogy Fisher tanácsadója
volt a Tobacco Manufacturer’s Standing Committeenek, a
dohánygyártók brit ipari csoportja állandó bizottságának; magam
úgy gondolom, hogy Fisher általános statisztikai felfogásával
összhangban tartotta kétségesnek az okságra vonatkozó feltevést.)
Fisher feltevését – hogy a Doll és Hill mintájában az embereket a
rákmegelőző állapotbeli gyulladás késztette volna dohányzásra –
sohasem fogadták el, a közös ok melletti érveinek viszont már volt
hatásuk. Fisher, tudományos címéhez híven, az eugenika
elkötelezett híve volt. Hitt abban, hogy a genetikai különbségek
meghatározzák sorsunk egészséget illető részét, és hogy ebben az
evolúciós tekintetben engedékeny időszakban a jobb fajtájú
embereket nem kis veszély fenyegeti: az, hogy a náluknál
természet szerint alacsonyabb rendű emberek túlszaporodása
miatt háttérbe szorulnak. Fisher szempontjából teljesen
természetes volt azt elképzelni, hogy közös genetikai tényező
húzódik meg (ha méréssel még nem mutatható is ki) a tüdőrák és a
cigarettázás iránti vonzalom mögött. Ez talán spekulációnak
tűnhet. De ne felejtsd el, hogy abban az időben a tüdőrákot nem
kevésbé misztikus alapon vették a dohányzás következményének.
A dohánynak egyetlen vegyi összetevőjéről sem sikerült akkor még
kimutatni a laboratóriumban, hogy tumort okozna.
Van egy elegáns módszer a dohányzás genetikai hatásainak
tesztelésére: az ikervizsgálat. Mondjunk két ikertestvért
„egyezőnek”, ha vagy mindkettő cigarettázik, vagy egyik sem. Ezt a