Berksonnak kifogása volt Doll és Hill eredeti, brit kórházak betegei
között végzett vizsgálata ellen is. 1938-ban arra figyelt fel, hogy a
betegeknek ezzel a módszerrel való kiválasztása olyan kapcsolatok
látszatát keltheti, amilyenek valójában nincsenek is.
Mondjuk szeretnéd tudni, hogy a magas vérnyomás kockázati
tényezője-e a cukorbetegségnek. Felmérést végzel a kórházadban a
betegek között: ki akarod deríteni, hogy a magas vérnyomás
gyakoribb jelenség-e a cukorbetegek között, mint a nem
cukorbetegek között. S meglepetésedre azt találod, hogy a magas
vérnyomás éppen hogy ritkább a cukorbetegek között. Esetleg
hajlasz arra a következtetésre, hogy a magas vérnyomás megvéd a
cukorbajtól, vagy legalábbis a súlyos, kórházi kezelést követelő
megnyilvánulásaitól. De még mielőtt elkezdenéd azt a tanácsot
osztogatni a cukorbetegeknek, hogy egyenek minél több sós
falatkát, olvasd végig ezt a táblázatot:
1000 ember a teljes minta
300 embernek magas a vérnyomása
400 ember cukorbeteg
120 embernek magas a vérnyomása és cukorbeteg isLegyen, mondjuk, 1000 lakos a lakhelyeden, 30% legyen a magas
vérnyomásúak aránya és 40% a cukorbetegeké. (A városban
szeretjük a sós és az édes falatkákat.) S tedd fel azt is, hogy nincs
kapcsolat a két feltétel között: vagyis a 400 cukorbeteg közül is 30%-
nak magas a vérnyomása, azaz 120 embernek.
Ha minden beteg ember a kórházban köt ki, akkor a kórházi
populációdnak ez lesz az összetétele:
180 ember magas vérnyomással, de cukorbetegség nélkül