elnöknek Bill Clintont. És a választók többsége (62%-a) gondolta
úgy, hogy George Bush ne legyen elnök. És a választók tényleg
nagy hányada (81%-uk) nem akarta, hogy Ross Perot legyen az
elnök. Egyik többségi véleménynek sem lehet eleget tenni, egyik
sem juthat érvényre.
Ez azért nem látszik olyan eget rengető problémának –
mindig azt tehetjük meg elnöknek, aki a legtöbb szavazatot
kapta, s az amerikai választási rendszer pontosan ezt követi, az
elektori testületet leszámítva.
De képzeld el, hogy a Perotra szavazó 19%-ból egy rész –
13% – azt gondolta, hogy Bush a második legjobb választás, és
Clinton a legrosszabb,[^165 ] a maradék 6% meg azt, hogy Clinton
a jobb a két nagy párt jelöltjéből. Ha tehát közvetlenül
megkérdezed a szavazókat, hogy vajon Clintont vagy Busht
szeretnék-e inkább elnöknek, akkor 51%, a többség Busht
nevezte volna meg. Ez esetben még mindig azt gondolnád, hogy
a köz Clintont akarta a Fehér Házba? Vagy hogy az embereknek
Bush a választásuk – csak mert őt a többség jobban akarta, mint
Clintont? Miért kellene a szavazók H. Ross Perot iránti
érzéseinek befolyásolniuk azt, hogy Bush vagy Clinton legyen az
elnök?
A jó válasz, azt gondolom, az, hogy erre nincs válasz.
Közvélemény nem létezik. Pontosabban: időről időre létezik, ha
olyasmiről van szó, amiről van világos többségi nézet.
Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a közvélemény szerint a
terrorizmus rossz vagy hogy az Agymenők remek műsor. De az