száma. Ha innen nézzük, jegyezte meg Scalia, akkor az adatok
nem utalnak semmiféle idegenkedésre a szellemileg
elmaradottak kivégzésével szemben. Texasban soha nem
végeztek ki egyetlen görögkeleti püspököt sem, de lehet-e
kétséged afelől, hogy ha a szükség úgy hozná, akkor Texasban
még egy görögkeleti püspököt is kivégeznének?
Scaliát voltaképpen nem is a bíróság által tárgyalt kérdés
foglalkoztatta az Atkins-ügyben; a két fél abban egyetértett,
hogy az csak a halálos ítéletek kis részét érinti. Valami más
nyugtalanította: az, amit ő maga a halálos ítéletek bírósági
határozattal való „fokozatos megszüntetésének” nevezett.
Idézte a Harmelin kontra Michigan ügyről írt korább
véleményét: „A nyolcadik módosítás nem kilincskerék; nem
arra való, hogy egy ilyen vagy olyan bűn megítélésében
kialakult átmeneti engedékenység állandó alkotmányos
maximummá merevedjen, s lehetetlenné tegye, hogy az
államok teret engedjenek megváltozott véleményeknek és a
megváltozott társadalmi viszonyokra adott válaszoknak.”
Scaliát joggal aggasztotta egy olyan rendszer, amelyben az
amerikaiak valamely nemzedékének szeszélyei alkotmányosan
megköthetik a következő nemzedékek kezét. De nyilvánvaló,
hogy ellenvetései túlmennek a jogon: egy olyan Amerika
lehetősége aggasztotta, amelyből kivész a büntetés hagyománya
- mert rákényszerítették, hogy a büntetést ne használja –; egy
olyan Amerikáé, amely nemcsak hogy megtiltja a szellemileg
visszamaradt gyilkosok kivégzését, hanem a bíróság
engedékenységének kilincskereke miatt még azt is elfelejti,