formalizmus! Az teszi a kormányt a törvények, s nem az
emberek kormányává.”{^4 }
Scalia nézetei szerint ha a bírák meg akarják érteni, hogy
mit sugall a törvény szelleme, akkor előítéleteik és vágyaik
fogságába esnek. Jobb az alkotmány szövegéhez és a törvények
szavaihoz ragaszkodni, s olyan axiómának tekinteni őket,
amelyekből a logikai levezetésekhez hasonlóan kell
következniük az ítéleteknek.
Scalia a büntetőjogban is éppilyen elkötelezettje volt a
formalizmusnak: az igazság definíció szerint az, amit egy
helyesen lefolytatott per igazságnak talál. Scalia ezt az
álláspontot kiváltképp világosan fogalmazta meg a Troy
Anthony Davis 2009-es ügyében írt In Re Troy Anthony Davis
különvéleményében: ott amellett érvelt, hogy egy elítélt gyilkos
ügyében semmiképp sem engedhető meg újabb
tanúmeghallgatás, még akkor sem, ha az elítélt ellen valló
kilenc tanúból hét utóbb visszavonta a tanúvallomását:
Ez a Bíróság sohasem volt azon a véleményen, hogy az Alkotmány tiltaná
olyan elítélt vádlott kivégzését, akinek az ügyében teljes és helyes bírósági
eljárás hozott ítéletet, még ha a vádlottnak utóbb sikerült is habeas corpus-
kérelemben meggyőznie egy bíróságot a maga „ártatlanságáról”.(A dőlt betűs kiemelés és az idézőjelek Scaliától valók.)
Ami a bíróságot illeti, mondja Scalia, csak az esküdtek
véleménye alapján hozott ítélet számít. Ölt vagy nem ölt, Davis
gyilkos.