aritmetikában – szintén aggodalmat keltett az alkotmány,
amikor 1948-ban állampolgársági vizsgára készült az Egyesült
Államokban. Úgy gondolta, hogy az alkotmányban
ellentmondás rejlik, és fasiszta diktatúra bevezetésére adna
lehetőséget az országban – minden tekintetben alkotmányos
lehetőséget. A barátai, Albert Einstein és Oskar Morgenstern
kérlelték, hogy erre ne térjen ki a vizsgán, de mint Morgenstern
felidézi, a vizsga a végén ilyesféle fordulatot vett:
A vizsgáztató: Nos, Mr. Gödel, melyik országból érkezett?
Gödel: Hogy honnan jöttem? Ausztriából.
A vizsgáztató: Milyen kormányzat alatt volt ott Ausztriában?
Gödel: Köztársaság volt, de olyan volt az alkotmánya, hogy végül is diktatúra
lett belőle.
A vizsgáztató: Ó! Ez nagyon sajnálatos. Nálunk nem történhetne ilyesmi.
Gödel: Dehogynem! Be is tudom bizonyítani.Szerencsére a vizsgáztató gyorsan más témára tért át, és
Gödel megkapta az állampolgárságot. Ami a Gödel által talált
ellentmondás természetét illeti,{^19 } az minden jel szerint
elveszett a matematikatörténet számára. Talán jobb is így.
A logikai elv és levezetés melletti elkötelezettség Hilbertet is
gyakran vezette meglepően modern nézetekre nem
matematikai kérdésekben,[^188 ] akárcsak Condorcet-t. Kellett érte
némi politikai árat fizetnie, de 1914-ben nem volt hajlandó
aláírni a Művelt Népekhez intézett német kiáltványt;{^20 } az egy
sor tagadással igyekezett a császár európai háborúját