megtehető más dolgokhoz képest.- és a legyünk-e kevésbé svédek tévedésről (a jóból még jobb a
több, és viszont):
Ostobaság tagadni minden fejlődést csak azért, mert akik követelik, egy
ponton képtelen szélsőségek felé mennének – éppolyan ostobaság, mint
elmenni e képtelen szélsőségek felé csak azért, mert a szélsőségesek javasolta
intézkedések között akadnak meggondolandók is.De a Roosevelt-beszéden végighúzódó, újra és újra felbukkanó
fő mondandó az, hogy a civilizáció csak akkor maradhat fenn,
ha a bátor, józan és férfias győz a lágy, szellemi és meddő
ellenében.[^191 ] A Sorbonne-on mondta ezt a beszédet, a francia
akadémia templomában, ugyanott, ahol alig tíz évvel azelőtt
Hilbert a világ elé tárta a huszonhárom problémát. A karzatról
Blaise Pascal szobra nézett le Rooseveltre. Hilbert arra biztatta
matematikushallgatóságát, hogy az absztrakció révén még
messzebbre rugaszkodjon a geometriai érzéktől és a fizikai
világtól. Roosevelt ezzel épp ellentétes cél felé haladt: látszatra
lerótta tiszteletét a francia akadémikusok előtt, de nem hagyott
kétséget afelől, hogy szerinte legfőképpen mégsem az ő
könyvszagú tudományuk teszi naggyá a nemzetet: „Egy nagy
egyetemen beszélek, a szellemi fejlődés legragyogóbb helyén, s
minden tiszteletem a szellemé, a szellem sajátságos fejlődéséé,
de tudom, az itt jelen lévők megengedik hozzátennem
mindehhez, hogy a hétköznapiság, a mindennapok erénye még
fontosabb.”