hogy az igaz; egy gondolkodó ember ennélfogva hisz abban,
hogy amit hisz, az mind helyes, de a tapasztalat megtanította
arra, hogy némelyikről – nem tudni, melyikekről – kiderül
majd, hogy hamis. Egy gondolkodó ember röviden szólva úgy
gondolja, hogy minden helyes, amit hisz, és hogy némelyik
hiedelme hamis.”{^8 }
Forma szerint ez nagyon hasonlít az amerikai közvélemény
látszat szerint ellentmondásos mivoltához, amint azt a 17.
fejezetben láttuk. Az amerikaiak azt gondolják, hogy mindegyik
kormányzati programot érdemes tovább támogatni, de ez nem
jelenti azt, hogy érdemes lenne az összes kormányzati
programot tovább támogatni.
Silver kikerülte a politikai helyzetjelentések
megcsontosodott szokásrendszerét, és tényleges történetet
mondott el a nyilvánosságnak. Nem arról beszélt, hogy ki fog
győzni vagy ki van „lendületben”, hanem hogy mit gondol az
esélyekről. Nem azt mondta, hogy Obama hány elektori
szavazatot fog nyerni, hanem a valószínűségek eloszlását
mutatta be: mondjuk azt, hogy Obamának 67%-os esélye volt
megnyerni az újraválasztásához szükséges 270 elektori
szavazatot, 44%-os esélye volt eljutni 300 szavazatig, 21%-os
esélye volt 330 szavazatra, és így tovább.{^9 } Silver bizonytalan
volt, szigorúan bizonytalan a nyilvánosság előtt, és a
nyilvánosság ezt nem vette tőle zokon. Nem gondoltam volna,
hogy ez lehetséges.
Mert ez a tett, e bizonytalanság!