5
6
7
8
9
Köszönöm Andrew Gelmannak az adatokat és a képet.
Michael Harris (2008): An Automorphic Reading of Thomas
Pynchon’s. Against the Day. Elérhető itt: [Külső tartalom – PDF]
(letöltés dátuma: 2014. január 14.). Lásd még Roberto Natalini
munkáját (2013): David Foster Wallace and the Mathematics of
Infinity in: A Companion toDavid Foster Wallace Studies. New
York, Palgrave MacMillan, 43–58; ő hasonló értelmezést ad az
Infinite Jestnek (a Végtelen tréfának), csak a parabolákon és
hiperbolákon kívül a cikloist is felismeri – azt akkor kapja az
ember, ha a parabolát az inverziónak nevezett matematikai
műveletnek veti alá.
Francis Galton (1889): Natural Inheritance. New York,
Macmillan, 102.
Raymond B. Fosdick (1915): The Passing of the Bertillon System
ofIdentification. Journalof the American Institute of Criminal
Law and Criminology 6, no. 3, 363–69.
Francis Galton (1888): Co-relations and Their Measurement,
Chiefly from Anthropometric Data. Proceedings of the Royal
Society of London, 45, 135–45; és Kinship and Correlation
(1890). North American Review, 150, 419–31. Galton saját
szavaival, az 1890-es cikkből: „Természetes volt ekkor azt
kérdezni, hogy milyen határig lehet még hasznosan bővíteni
Bertillon úr rendszerét. Kétségkívül további adat
származhatott mindegyik végtag vagy más testméret
felvételével, de az mennyivel növelné az azonosítás
pontosságát? Ugyanazon az emberen a különféle testrészek
mérete között van valamilyen összefüggés. A nagy kesztyű